„Tanulmányok a nyugdíjkérdéshez” címmel most jelent meg a nyugdíjkérdés kiváló szakértőjének, Ratkovszky Károlynak a tollából, a Magyar Közigazgatástudományi Intézet kiadásában egy olyan munka, amely teljesen egyedül áll ennek a nagyfontosságú problémának az irodalmában. A szerző hasonló tárgyú első könyve évekkel ezelőtt megérdemelt figyelmet keltett.

Az új könyv tájékoztatást ad az államháztartás nyugdíjszükségletéről az 1868-1914. években és felel arra a kérdésre, hogyan alakult volna tovább Nagymagyarország nyugdíjterhe, mekkora lenne az napjainkban, majd könyvében arról tájékoztat, hogy mennyiben túlzott a jelenlegi nyugdíjteher és szükség van-e az ellátási szabályok módosítására.

Ratkovszky Károly a szakértő alaposságával tárja fel az országos jelentőségű kérdést.
A rendszeresség és pontosság, amellyel a problémát kezeli, a szemléltető grafikonok, amelyeknek a megszerkesztése elismerésre méltó, hatalmas teljesítmény, egyaránt alkalmassá teszik a könyvet arra, hogy a legilletékesebb tényezők tanulmányozzák a benne felvetett gondolatokat.

Megállapítja a szerző, hogy a jelenlegi nyugdíjtehernek 217 milliós összegével szemben (ennyi volt az 1934-35-ben a nyugdíjteher, beleszámítva a trianoni terheket) Nagy-Magyarország évi nyugdíjszükséglete hozzávetőlegesen legalább 251 millióban jelentkezett volna és az 1940-es évek közepe táján mintegy 320 millió pengőben kulminált volna. Az egész szövevényes hálózatot, a kérdés valamennyi összefüggését kiteregeti Ratkovszky Károly.

A mai helyzettel kapcsolatban végső következtetésként felveti a kérdést, nem volna-e az ügy érdekében való, ha a Legfőbb Állami Számvevőszék évről-évre kimutatásban közölné a törvényhozással a nyugdíjteher és az ellátást élvezők létszámának folytatólagos belső alakulását.

Olyan kimutatásra gondol a szerző, amelyből az év során eszközölt nyugalombahelyezések körülményei általában elbírálhatók lennének, csupán ideiglenesen történő esetek pedig, az ügy okaival, körülményeivel egyetemben egyenként is elbírálhatók lennének. Az egyes nyugdíjazási esetek tüzetes vizsgálatához azért ragaszkodik a szerző, mert ezzel a kormány és a törvényhozás mélyreható tájékozódást szerezhetne a probléma való állásáról és megállapíthatnák a reform szükséges és helyes irányelveit.