Érdekes gondolatokat vet fel dr. Balló Alfréd, a székesfőváros köztisztasági hivatalának igazgatója most megjelent „Racionalizálás üzemben és közigazgatásban” című tanulmányában.

A tervgazdálkodás, amely a legliberálisabb államból indult ki, az állami és gazdasági feladatok végrehajtását célozza.
Ezek a feladatok úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban már sok helyütt irányítás szempontjából megoldást nyertek. A teljes szabadság nagy világválságot okozott a közelmultban, ezért több ország áttért az irányított gazdálkodásra.

A mérnöki logika terméke a szervezet, program és tervszerű gazdálkodás.
Ezt nemcsak üzemekben kell megvalósítani, hanem az államban is. Egy üzemben szervezetlen, tervnélküli gazdálkodást el sem tudunk képzelni. De még mindig vannak olyanok, akik az állam gazdasági életében a szabad kifejlődést előnyösebbnek tartják. Lehet ma már e felett vitatkozni.

Sokan a liberális Amerikára hivatkoznak e téren, tehát én is innen indulok ki.
A tervgazdálkodás az amerikai Planning mozgalomból keletkezett, a szó is innen ered. Gantt és Clarc, a Taylor iskola követői az üzemekben a tervgazdálkodási rendszert régen megszervezték. A németek is Arbeitsplanungnak nevezik az üzemek Termin Bureauját, ahol a munkák időrendjét készítik elő, munkaprogram táblán. Ugyanúgy tervszerűen készíthető elő az üzleti, pénzügyi, sőt a szervezés programjait.

Amerikában, amint láttuk, 1935-ban a National Planning Board alakult meg az állami adminisztráció keretében, amely a munkanélküliség leküzdésére állami közmunkák és feladatok elvégzésével tervgazdálkodást folytatott. Ez volt az amerikai állam óriási tervezési irodája, amely még ma is dolgozik. Igaz, hogy prosperitás idején az irányítás némileg veszít fontosságából. Ha baj van, akkor minden állam első teendője a gazdasági élet szabályozása, mint ma a háborús állomokban észlelhetjük.

Az amerikai Planning mozgalmat az orosz szovjet vette át, mikor az ötéves tervet először hozta nyilvánosságra.
Ez nem volt lekicsinylendő dolog, bár teljes egészében nem sikerült, aminek az orosz viszonyok voltak az okai. Mégis ennek köszönhető a stalingradi autógyár, Sverdlovskban mozdony-, tank- és traktorgyár, Magnitogorsk acélművei napi 6000 tonna termeléssel és a Dnyeper erőműi, évi 2.5 milliárd kw. teljesítménnyel.


A német négyéves terv

Göring elgondolásai szerint elsősorban a német bányászatot, acéltermelést, olaj és üzemi anyagok gyártását, a műgumi, könnyűfém és egyéb pótanyagok termelésének fokozását célozta. Ez több elektromos energiát kívánt, így az áramtermelést 1932-vel szemben háromszorosára kellett felemelni.

A program további része Reichsautobahnok építése. Korszerű lakásépítés, Westwall megépítése, munkanélküliség megszüntetése, végül a német hadsereg felszerelése.

És mégis mennyi kritikát hallottunk tervgazdálkodás ellen!
Pedig már igazán itt az ideje, hogy ne csak tervgazdálkodásról vitatkozzunk, hanem a magyar ötéves tervet is kezdjük el és hajtsuk végre. A szükséges pénzt kellő szervezet által, németországi tapasztalatok útján pénzügyi műveletekkel tudjuk előteremteni.


A magyar ötéves tervet talán így lehetne elképzelni:
Elsősorban a magyar hadsereg felszerelése.
Határ-véderő megépítése, magyar Marginot-vonal.
Kárpátaljai és Mátrai elektromos centrálék elkészitése.
Olajkutatás kiépítése.
Öntözőművek megépítése.
Alföldi szikes talajok feljavítása, erdősítés folytatása.
Autóutak megépítése.
Uj Duna-híd megépítése.
Államvasutak közlekedésének gyorsítása, aláépítmények és motoros kocsik által.
Budapesti földalatti vasút kiépítése.
Budapest új pályaudvarainak megépítése.
Duna-tengerhajózás kiépítése.
Nagy állami vas és alumínium, repülő- és autógyár létesítése.
Kassai műegyetem.

A magyar ötéves gazdasági terv megállapítása nem az én feladatom, de azt hiszem, minden magyar szükségesnek tartja. Itt az idő, hogy a mérnöki logika és akaraterő emelkedjen ki a rajztábla és üzemek világából. Ha kell, segítsen az állami apparátus működésének korszerűsítésén és ha az nem működik rendesen, ne riadjunk vissza a gazdasági problémáktól, amelyeket szervezéssel is meg kell oldani.