Italo Balbo- a Duce után a feltámadt olasz birodalom második őse és hőse- befejezte földi pályafutását, hősi halált halt, tűzben, lángban, az afrikai forró homok és a bíborszínű afrikai firmamentum között, a levegőégben. 44 éves volt, az olasz légi hadak tábornagya és Líbia teljhatalmu főkormányzója. Ritka jelenség Itáliában, magas, szikár férfiu, sápadt, markáns arcát rézvörös szakálla még érdekesebbé, lenyűgözőbbé tette.

Ferrara szülöttje, mint a firenzei egyetem szociálpolitikai fakultásának elsőéves hallgatója vonul 1914 – ben hadba, a világháboru után D’Annunzio oldalán részt vesz a nagy költő halálmegvető kalandjaiban, majd az elsők között csatlakozik Mussolini táborához és 1919- ben Corriere Padano címen fasiszta lapot indít. Balbo hódítja meg a feketeingeseknek Ravennát, Pármát és Firenzét. 26 éves korában a fasiszta milícia parancsnoka, Mussolini első kormányában nemzetgazdasági államtitkár, azután légügyi miniszter. Az ő érdeme az olasz repülés kifejlesztése és világhíre! Emlékezetesek bámulatbaejtő légi utjai: Róma- Chicago- Washington- Róma – Odessza- Középtenger- Brazília.

Meleg barátság fűzi Umberto trónörököshöz, akit Líbiából repülőgépen gyakran meglátogat Nápolyban. Lángeszű római prokonzulokhoz hasonló szervezőkészségről tesz tanubizonyságot Líbiában, ahova Balbo szerencsecsillaga és páratlan népszerűsége vonzza az olasz vállalkozási kedvet, tőkét, munkaerőt. Az olasz birodalom gyászában három világrész osztozik: Európa, Afrika és Amerika is.