A külföldi eredmények bennünket pusztán elméletileg érdekelnek. Fontosabb gyakorlati kérdés azonban számunkra pl. az, hogy lehet-e vajjon a paradicsom érését befolyásolni. Jó, külföldi piacon is versenyképes paradicsomkonzerv csak teljesen érett áruból készíthető, ezzel szemben nálunk a sokszor oly korai őszi hideg, esős idő miatt igen nagy az a mennyiség, amely nem tud megérni, s mint félérett áru kárba vész; a kérdés tehát nemzetgazdasági szempontból sem jelentéktelen.

De van még egy másik szempont is, amely szintén a mesterséges érlelés vizsgálata mellett szól, ez a raktározás kérdése. Az érett paradicsom u. i. nem raktározható, legalább is korántsem annyi ideig, mint a félérett, vagy éretlen.

Önként kínálkozik az a gondolat, hogy az éretlen gyümölcsöt kellő hő-fokon és nedvességtartalom mellett raktározzuk és utólag megérlelve hozzuk forgalomba. Ez mint elgondolás gyönyörű is, de kivitele, amint azt a következő kísérletekből kitűnik, már nem ilyen egyszerű.

A kísérleteket frissen szedett, zöld, egészséges külsejű paradicsommal végeztem. Az etilént alkohol, kénsav, kvarchomok keverékének 160 fokon való hevítésével előállítva kénsavas, lúgos és vizes mosás után 1:1000-1:10.000-es hígításban használtam.

A szoba hőfokon végzett kísérletekben semmi különbség nem mutatkozott időmegtakarítás, szín, íz tekintetében a gázzal raktározott, vagy a szellős helyen napfény hatására kitett termés érése közt. Mint érdekességet megemlítem azonban, hogy amint gáz érte a paradicsomot, azonnal halvány piros szín keletkezése volt észlelhető.

Különben mindkét kísérleti anyag elég gyorsan megérett. Kissé más volt a helyzet, ha hidegen, kb. 2 fokon pár napig raktároztam a termést, amikor az etilénnek bár kismértékű, de az érlelést feltétlenül gyorsító hatását lehetett észlelni.

Ha viszont már hosszabb ideig hűtötten raktározott paradicsomot gázosítunk, az a naponkénti szellőztetés és friss etilénbefúvás esetén is csak egészen csekély utóérést mutat (azt is talán a napfény és meleg hatására) és csakhamar megpuhul. Tehát az etilén éréstgyorsító hatása a paradicsom esetében csak alacsony hőfokon érvényesül, szobahőmérsékleten ezt a hatást a meleg ellensúlyozza, a sokáig hűtöttre pedig egyáltalán nincs semmi hatása.

A calbei (Saale) intézetben, hol hasonló kutatásokat végeztek, nem a raktározás után, hanem raktározás közben próbálták lassan érlelni a paradicsomot. Azonban ez a kísérlet nem sikerült, mert a paradicsom egyharmada a hosszú raktározás alatt megromlott, a másik, romlásra szintén hajlamos kétharmad pedig igen nagy részben zöld maradt.

A hasonló célból szőlővel és almával folytatott érlelési vizsgálataink sem hoztak pozitív eredményt; mindkét esetben, igaz, hogy a legjobb időjárási viszonyok közt, de mégis a természetben, a fán vagy a tőkén maradt kísérleti anyagért meg hamarább. Annak az elgondolásnak, hogy éretlenül raktározzuk és a végén érleljük meg a gyümölcsöt, a gyakorlati életben tehát nincs jelentősége.