Berlin, április 28.
(Német Távirati Iroda.) A németek által Osloban talált okmányok között van többek között Martinsennek, a londoni norvégkövetség sajtómunkatársának jelentése is, amelyet az év február 2-án Erik Colben norvég követhez intézett. A követ ezt a jelentést rövid kisérőlevéllel ,,szigoruan bizalmas” jelzéssel a norvég külügyminsiztériumhoz juttatta el.

A titkos jelentést közli az uj német Fehér könyv. Eszerint Churchill az északi államok ujságirói részvételével rendezett villásreggelin kijelentette, hogy Norvégiának és Svédországnak világosan el kellene határoznia: megsegitik Finnországot, de ugyanakkor londoni követeik utján kérniök kellene, hogy titkosan előterjesztendő terv alapján segitséget kapjanak.

Churchill a beszélgetés folyamán nagyon elkeseredetten nyilatkozott arról, hogy arról, hogy hogyan fogadták a semlegesek hires beszédét és egész időn át tombolt Norvégia és Svédorszáh ellen.

Dániáról már kijelentett, hogy nem érdemese megvédeni, sőt nyiltan kimondta, hogy ,,Németország előbb-utóbb meg fogja szállni.”

Kijelentette, hogy a svéd ércet Narviktól a 3 kilométeren belüli övezeten át szállitják Németországba, majd kijelentette, hogy feltartóztatta a román olajat. Beismerte azonban, hogy az nagyon nehézvolt.

Cinikusan elismerte, hogy azon a napon, amelyen az ércet feltartóztatnák, ,,bombáznák Stockholmot”. Churchill annyit elismert, hogy az északi államférfiaknak van okuk kétszer is meg gondolniok a dolgot, mielőtt országukat szerencsétlenségbe döntik és kijelentette, hogy ha a norvég fjordok veszélybe kerülnek, az angol hajóhad beavatkoznék. Csapatokat azonban Anglia nem küldhet, - mondotta - mert a németeket nehéz lenne kiszoritani.

Ujra meg ujra azt jövendölte, hogy a háboru hosszabb ideig fog tartani, mint ahogy az elején gondolta.

Végül cinikusan azt mondotta Churchill, titokban néha szinte az lehetne kivánni,  bár állnának az északi országok a másik oldalon,  mert akkor ki lehetne válogatni azokat a hadászati pontokat, amelyekre szükség van.