A Kir. M. Egyetemi Nyomda regénypályázatának díjnyertes műve

A kissé megtévesztő cím nyilván a legutóbb lábrakapott "parasztirodalom" némely vonatkozását akarja kihasználni. A főhőst hívják ugyanis Zsellér Péternek, ámbár távolról sem szegény földmunkás sarjadék; hiszen az öreg Zsellér nyugodtan tudja viselni fia egyetemi tanulmányainak, sőt pezsgős dorbézolásainak költségét is, egy "Apám, küldj pénzt" jellegű távírat ellenében. Ami pedig valódi zsellér-körökben egyáltalán nem általános eset.

Az író szokványos paraszti "Entwicklungsroman"-t akart írni: hogyan lesz a jótanuló parasztgyerekből a szigorú, de jóságos tiszttartó segítségével ügyvéd, hogyan áll ellent a polgári osztályba való felszívódásnak, időnként büszkén hirdetve paraszti származását, tekintve, hogy ennek van ma bizonyos konjunkturája. Ha eddig nem volt paraszt-giccs, most megszületett. A regényekben az összes sablónok előfordulnak; a kis Zsellér Péter megmenti a tiszttartót a forradalom bosszúja elől, ujságcím-szövegek formájában megismerjük politikai eszmélkedését, amely ebben jut végső kifejezésre: a kormányra kell szavazni, mert az hoz minden áldást.

Szerelmi téren az ifjú megveti a bűnös nagyváros csábításait, s inkább egy fiatalon megözvegyült parasztmenyecske karjában észleli a falu idilli tisztaságát. Az asszonyt feleségül venni viszont nem nagyon akarja, s mikor az férjhez kényszerül, sírva-vigadásba fojtja bánatát. Majd megjavul, egy szorgalmas, ugyancsak paraszti eredetű sváb kereskedőtől élelmességet tanul, később belterjes gazdálkodáshoz kezd, s végül is némi készpénz és törhetetlen akarat árán termelőszövetkezetet hoz létre, mint a falu esze.

Ebbe a keretbe minden belefér: a földkérdés, az úr-paraszt ellentét, a forradalmak körül lezajlott és felhánytorgatott minden sajtófrázis, az értelmiségi ifjúságnak praktikus pályára való terelése, a falusi intelligencia és parasztság közti testvériesülés - szóval mindaz, ami egy mérsékelt és kilátástalan reformprogrammot kitölt. Csak éppenséggel zsellérekről, a tulajdonképpeni földkérdésről nincsen szó; ezek egyszerűen nem léteznek az író számára. Az összes paraszti alakok a jómódú, józan, derekas, úrtisztelő középparasztságból verbuválódnak.

Zsellér Péter ideálja a tiszttartó, aki előtt "a legvadabb béreslegények... elpirultak, ha hozzájuk szólt és lesütötték a fejüket (sic!)" - hogy miért, azt A puszták népé-ből jól tudjuk, nyilván nem a tiszttartó személyes varázsa folytán. Budapest mint egy nagyobbszabású fertő szerepel a regényben: "a falumat átlépem és már látom, amint égrevert fényével felém nyújtja karját az öreg Duna bűnös nagyvárosa: Budapest".

Ezeken túlmenően irodalmi értékekről vajmi nehéz beszélni a regénnyel kapcsolatban. Egyszerűen nincs stílusa, a napilapok népieskedő tárcáinak hangján túl. Csak felületes külső eseményeket látunk, komoly lélekrajzot; klisénél több alakokat, jellemzést vagy akár csak érzékeltető faluleirást sehol sem lelünk. Egy értékes irodalmi ösztönzésből fakadt, divattá sekélyesedett, valódi írói élmények hijján lévő álirodalmiság terméke ez a regény - nagy szegénységi bizonyítvány, hogy ezt kellett (nyilván jobb hijján) egy irodalmi pályázat nyertesének megtenni.