A legutóbbi fizikai Nobel-díjat Fermi Henrik római egyetemi tanár nyerte el. Aránylag fiatalon, 37 éves korában érte őt ez a kitüntetés. Ő olyan kivételes tehetségű férfiú, aki mind a gyakorlati, mind pedig az elméleti téren nagyjelentőségű új eredményekkel gazdagította fizikai ismereteinket. Munkássága - mint általában az utóbbi évek Nobel-díjas fizikusaié - az atomkutatás körébe tartozik.

Kísérleti vizsgálataiban az elemek átalakításával vagy pontosabban a mesterséges radioaktivitással foglalkozott. E jelenségek, szoros kapcsolatban állanak az atómmaggal, mely körül a negatív töltésű elektronok bolygók módjára keringenek.

Azonban az atommag sem egyszerű képződmény, nem utolsó része az anyagnak, hanem összetett. Ugyanis föltevésünk szerint minden atom magja a hidrogénnek pozitív töltésű atómmagjaiból protonokból és a velük kb. egyenlő tömegű, de elektromosan közömbös anyagi részecskékből, neutronokból áll.

Homály fedi a részecskéknek kölcsönhatását egymásra. A radioaktív elemek atommagjai nincsenek változatlan egyensúlyi állapotban, hanem maguktól bomlanak, szétesnek, miközben belőlük elektromos töltésű részecskék és nagy áthatoló erejű elektromágneses sugárzások indulnak ki.

Közeleső gondolat, hogy az atommag megváltozik, átalakul, esetleg mesterséges úton radioaktív tulajdonságúvá is tehető, ha valamilyen másik atommagot vagy annak csak egyik részét nagy sebességgel belélőjjük.