Érdekes amerikai találmány: A törpe „naplámpa”

A világon minden viszonylagos dolog. Mi mosolyogni szoktunk elődeinken, akik még gyertyával, mécsessel világítottak és a petróleumlámpa kormozó lángját a fényesség netovábbjának tartották. De könnyen meglehet, hogy rajtunk is így fognak mosolyogni majd néhány évszázad, sőt talán már négy-öt évtized múlva is és nem tudják megérteni, hogyan elégedhettünk meg a mai gyöngefényű és gazdaságtalan villamos világítással.

Az olvasó persze ezen alaposan elcsodálkozik. Eszébe jutnak azok a pazar fényhatások, amiket manapság villamossággal varázsolnak elő a világítás tudósai. Eszébe jut, hányszor vakult el este az uccán a gépkocsi villamos fényszórójának káprázó sugárcsóvájától.

Eszébe jutnak a kirakatok és a filmszínházak ragyogó villanygömbjei, a hatalmas katonai fényszórók sugárnyalábjai, amint kilométeres lángujjakként tapogatják végig az éjszakai égboltozatot. Arra gondol, hányszor hallott vagy olvasott már a filmműtermekben használt óriási jupiterlámpák vagy a légi világítótornyok millió és milliárd gyertyafényeiről - és álmélkodva kérdi: hát ez gyengefényű világítás?...

A felelet erre megint csak ugyanaz: minden viszonylagos. Az emberi szemnek semmiesetre sem gyenge. Sőt annyira erős, hogy néha el sem bírja a lámpák fényözönét. A világítás-technikus mégis lemondóan legyint a ragyogás láttára. Igaza van, mert arra gondol, milyen pazarlás, mekkora energia-fecsérlés árán termelik a mai villanylámpák ezt a fényzuhatagot.

Hiszen tudvalevő, hogy a lámpákhoz szükséges villamos áramot gépi erővel, turbinák, vagy mótorok sokezertízezer lóerejű munkájával fejlesztik az áramtermelő központok. És hogy ezt a tömérdek lóerőt rengeteg drága szénből vagy még drágább kőolajból kell előállítani. A gépi erő a dinamókban átváltozik villamossággá, a sodronyokon keresztül a lámpákba kerül, ott legnagyobbrészt hővé alakul át és csak 2-5 százaléka fénnyé.

Gyakorlatilag tehát annyit jelent ez, hogy minden száz lóerőből, amit villamosság alakjában a lámpába vezetnek, csak 2-5 lóerő változik át fénnyé. A többiből meleg lesz, aminek semmi hasznát nem vesszük. Aki nem hiszi, tapogasson meg egy égő villanykörtét!...

A mi pazar villamos világításunk eszerint alapjában véve nagyon rossz üzlet. Már csak azért is, mert a nagyfényerejű ízzótestek rendszerint maguk is nagyméretűek, az öblös üvegkörtékből nehéz jól kiszivattyúzni a levegőt, az izzószál hamar tönkremegy, a lámpa rövidéletű s a gyakori csere sokba kerül. De a főbaj természetesen az, hogy a haszon nem áll arányban a befektetéssel; vagy mint a mérnök mondja: rossz a világítás hatásfoka.

Az utóbbi időkben, igaz, sokat segítettek ezen a technikusok az izzólámpák szerkezeti javításával. Kivált a legújabb, nemesgáz-töltésű lámpák jelentenek haladást. A már régóta ismert és újabban tökéletesített ívlámpa is gazdaságosabban termeli a fényt a közönséges izzókörténél, csak az a baja, hogy körülményes vele bánni. Még több reményt fűznek az úgynevezett „kisülési csövek”-hez, melyekben nincsen semmiféle izzószál, hanem gázok és gőzök fénylenek bennük, apró villanyrészecskék: elektronok szakadatlan bombázásától.

Azok a pazarszínű reklám-fénykígyók, melyek valósággal mesebeli színes tündérjátékot varázsolnak az éjszakai nagyvárosi uccára. szintén a „kisülési csövek” rendszerén alapulnak. Ezek már sokkal gazdaságosabb fényforrások az izzólámpáknál, de színes fényük és egyéb okok miatt még nem alkalmasak arra, hogy az izzókörtéket a házivilágításban is pótolják.

Most azonban az amerikai New-Jersey állambeli Bloomfieldből érkezik a hír, hogy egy ottani nagy villamossági gyár mérnökei olyan ívlámpa-szerkezetet találtak fel, mely minden eddiginél jobban megközelíti a gazdaságos és nagy fényerősségű világitó-test eszményképét. Átlátszó kvarccsőből áll, melyben higanygőz világít, akár a már ismert kvarclámpákban.

Meglepő azonban, hogy az egész cső nem nagyobb, mint az ember kisujja, mégis olyan rendkívüli élénkséggel világit, hogy fényereje a Napénak nem kevesebb, mint egyötödét teszi. Mikor először kapcsolták be a laboratóriumban, maguk a világítási szakemberek is meglepődve kaptak szemükhöz, amint a parányi kvarchüvely káprázatos, fénnyel ragyogni kezdett.

A lámpa ezer wattos és mint mérések bizonyítják, közel tizenkétszerte több fényt fejleszt, mint a közönséges ezer wattos izzólámpa és a mérnökök megállapítása szerint, a belevezetett villanyerőt körülbelül háromszorta gazdaságosabban alakítja át fénnyé a rendes villanykörténél. Csak még meglehetősen drága s így egyelőre bajos elterjedésére számítani.

Az amerikai szakértők azonban bízunk altban, hogy a találmány nem sok idő mulva korszakos átalakulást fog előidézni az egész villanyvilágításban. Lakásunkat akkor majd még több fény árasztja el mint ma, szemünket kevésbé fenyegeti rossz, homályos világítás veszedelme és mindezért mégis - kevesebbet fogunk fizetni!....