Régebben, ha a viaszlemezre elkészült a hangfelvétel, grafit- vagy bronzporral ecsetelték be a lemezt, hogy a galvánfürdő számára érzékennyé tegyék. Itt rakódott rá a vastag rézréteg, amiről azután sokszorosítani tudtak a lemezeket mechanikus úton.

Ez az eljárás azonban hosszadalmas és főképpen bizonytalan volt; egyrészt maga a viaszlemez megsérülhetett, amikor a felvevőhelyről a gyárba szállítottak, másrészt pedig igen gyakran előfordult, hogy a grafitpor egyenlőtlenül rakódott le és eltorzította a finom barázdákat. Csak akkor sikerült jobb megoldást találni, amikor a modern vacuum és magasfeszültségű, technika lehetővé tette a nemes fémek porlasztását.

Ma már ilyen berendezéssel pár milliomod milliméter vastagságú ezüstréteget tudunk a viaszlemez felületére varázsolni. A felvételi helyiségből egyenesen abba a terembe vándorol a lemez, ahol a katódporlasztó gépek vannak. Az érzékeny viaszlemezeket nem kell tehát finoman vattába göngyölni és még a széltől is óvni, hogy meg ne sérüljön.

Itt a lemez egy légritka terű szekrénybe kerül, ahol függőlegesen ezüstszálak vannak kifeszítve. Mikor az áramot bekapcsolják, rövid idő mulva finom ezüstréteg rakodik a viaszlemezre. A másik teremben már várja a galvanfürdő az ezüstréteggel érzékennyé tett viaszlemezeket. Itt pár óra alatt 2 mm vastagságú rézréteg rakódik a viaszlemez érzékeny felületére.

A viaszlemezről most már hamarosan le lehet húzni a 2 mm vastag rézréteget, amely most már eléggé ellenállóképes, hogy gyárba lehessen szállítani. És ebből a rézlemezből, aminek egyébként matrica a neve, készítik préseléssel a már jól ismert fekete gramofónlemezeket. - Hogy azonban fogalmunk legyen, hogyan működik a lemezprés, eláruljuk, hogy a lemezek préselésére igénybevett nyomás meghaladja a 75.000 kilogrammot!