Páris, november 19.

Érdekes riportot közöl a Paris-soir Lipskiről, Lengyelország utolsó berlini nagykövetéről. A párisi lap frontra kiküldött munkatársa Henri Danjou számol be a volt nagykövettel való találkozásáról:

Tegnap hajnalban Sikorski tábornok vezénylete alatt álló lengyel kiképzőtáborban az első hadosztály barakkjai előtt őrt áll egy lengyel katona. Ez a katona Lipski József volt a Lengyel köztársaság utolsó berlini nagykövete. Most őrvezető a franciaországi lengyel hadseregben. Nem ismertem meg a sötétben, pedig jónéhányszor láttam annak idején Berlinben.

Merev tartásu katona állt a barakk előtt, mozdulatlanul, nedves sapkája beleragadt a hajába. Ki gondolta volna, hogy ennek a közkatonának szerepe volt a nagy szeptemberi katasztrófában? Amikor észrevette a mellettem álló hadnagy kokárdáját, vigyázzba vágta magát és előírásosan jelentkezett:
- Hadnagy úr, Lipski őrvezető alázatosan jelentkezik!
Tudtam, hogy a lengyel önkéntesek között minden rendű és rangu ember akad, de arra mégsem számítottam, hogy határszéli erdőben váratlanul találkozom sáros, piszkos katonaruhában azzal az emberrel, aki a mostani háboru kitörése körül döntő szerepet játszott.
Beszélgetni kezdtünk.
- Sokkal jobban érzem magam ebben az egyenruhában, mint Berlinben augusztus utolsó napjaiban- mondotta Lipski- amikor éreztem, hogy bármely percben kitörhet a háboru és minden erőfeszítésem ellenére sem tehetek ellene semmit….

Ezután a volt nagykövet az augusztus 31-ról szeptember 1-re virradó éjszaka történetéről beszélt.
- Sohasem fogom elfelejteni ezeket az órákat, felesleges, hogy feljegyezzem őket. Harmincegyedikén este hat óra körül találkoztam Ribbentroppal.
- Hitler nem fogadta Önt az események előtt?
- Május 18-a óta nem láttam. Ekkor adta ugyanis át Hitler Lengyelország külügyminiszterének meghívását Berchtesgadenbe. Azóta nem beszéltem Hitlerrel, csak Ribbentroppal.
- Nem gondolta Excellenciád, hogy meg kellene írni ennek az éjszakának a történetér?
- Meg is írom- feleli Lipski- De nem most…
Ezután elmondta, hogy nem tudja mi történt poznani birtokával: Varsóban maradt családjáról sem kapott szeptember közepe óta hírt.
Megkérdezem, hogyan került Franciaországba s miért állt be a hadseregbe?
- Szeptember elsején elhagytam Berlint. Csomagjaimat magammal vittem. Az állomásra egy hadsegéd kísért ki. Norvégiába utaztam, onnan Svédországba, majd Rigán át Vilnába. Nagykövet voltam, a kötelességemet teljesítettem, amikor jelentést akartam tenni kormányomnak.
Szétlőtt utakon mentem Varsóba, azután Krzemniecbe, a lengyel kormány akkori székhelyére. Itt jelentést tettem, azután másodmagammal közkatonaruhában átvágtunk a Kárpátok felé. Ekkor az orosz hadsereg átlépte már Lengyelország keleti határát. Románián át jutottam Franciaországba. Nem volt könnyű az utam. Hogy gondolok-e az otthonomra, a családomra? Erre talán nem kell felelnem! De megérti már, miért siettem harcolni?

Még sötét éjszaka volt, de már ébresztőt fujtak. Elbucsuztam Lipski őrvezetőtől.