Egy mindössze néhány milliméter vagy centiméter nagyságú rovar: a termesz. Egy apró állat, amit bárki két ujja között szét tudna morzsolni. De mikor milliós és billiós tömegekben rohanja meg az ember településeit és rág meg, tehetetlen falánkságában minden megrághatót, megemészthetőt és elpusztíthatót, akkor az embernek sok esetben bizony hátrálnia kell a termeszek túlereje elől.

Ezt a túlerőt irtózatos számuknak köszönik, hanem annak a csodálatos rendnek, sőt fegyelemnek, ami soraik között uralkodik. Nem túlzás ez, hanem komoly tudományos megállapítás. A termeszek minden támadásukra, minden élelemszerző vállalkozásukra valóságos katonai rendben, oszlopokra, csapatokra, hadosztályokra tagozódva vonulnak ki.

S odahaza, a termeszbolyban is szabályos rendben, valóságos állami életet élnek. Akár az emberi társadalmakban, itt is megvan minden egyes egyénnek a munkaköre, faladata, amit a köz érdekében teljesíteni tartozik. És abban a társadalomban is vannak osztályok, kasztok, rangok és foglalkozási ágak. Vannak munkások, „akik” minden erejüket a köz javára fordítják és „katonák” „akik” termesz-államot a behatoló ellenség ellen védik. Van ennek az államnak „királynője” is, sőt „királya” „akiket”a többi szolgál.

Alapjában véve mindez még nem lenne feltűnő, hiszen többé-kevésbé így van ez a méheknél és a hangyáknál is (igaz, hogy ott csak „királynő”-t ismernek.) Mégis sok olyan furcsa, sőt megdöbbentő tényt derítettek ki a termeszhangyák életéről, aminek nem találjuk mását nemcsak az egész természetben, de még az ember világában sem.

Hogy is mondtam előbb? Termesz-„hangya”? Rosszul mondtam. Mert a termesz nem hangya (pedig „fehér hangyá”-nak is nevezik némelyek), bármennyire a hangyáéhoz hasonló fejlett államközösségben él is. Természetrajzilag inkább a közönséges csótányhoz, az undorító konyhai svábbogárhoz áll közel. Igaz, hogy „intelligencia” dolgában - ha szabad ezt a kifejezést rovarokra alkalmaznunk - mérhetetlenül felette áll. Bizonyíték erre a - termeszboly.

A boly! Egyik fantasztikus terméke ez a termeszek csodálatos államának. Nem olyasféle alkotás, mint a méhkas vagy a hangyaboly, amit mindenki ismer. Hanem több méter magas, hegyes, kúpalakú alkotmány (Afrikában, Ausztráliában 7-12 m magasakat is találtak!) amit a termeszek nyálukkal kevert földből, homokból, agyagból tornyosítanak fel.

Ez az anyag, ha megszáradt, betonkeménységűvé válik és az ember csak feszítővassal vagy éppenséggel robbantószerrel tudja megbontani! De nemcsak hihetetlen keménysége és ellenállóereje ejthet bennünket bámulatba. Hasonlítsuk össze az építők parányi milliméteres méreteit a boly sok méteres magasságával!

Ha az ember a saját testéhez mérten ilyen nagy építményeket emelhetne, azok olyan magasak lennének, mint az Alpesek hegycsúcsai; mint a sok ezer méter magas hegyóriások. És az ember még büszkélkedik saját épületeivel a 146 méter magas Cheops-piramissal, a 300 méteres Eiffel-toronnyal, vagy a közel 400 méter magas newyorki Empire State-felhőkotróval!

Mi ez a termeszek 12 méteres várához képest, mely úgy viszonylik a benne lakók testi méreteihez, mint az emberhez - mondjuk - a 4500 méter magas alpesi Matterhorn-csúcs? As embernek csupa 3-5000 méter magas házakban kellene laknia, ha ebben a tekintetben versenyre akarna kelni a termeszekkel.

A boly belseje tele van apró kamrákkal, ahol a petéket és a belőlük kikelő álcákat őrzik; a kamrákat bonyolult csatornák, folyosók kötik össze, az egésznek központjában pedig a „királyi lakosztály” áll. Itt tartózkodik, szabályos testőrséggel körülvéve, a „királyi pár”. Fantasztikus látvány ez!

A kamrában állandóan gyűrűalakban felsorakozva vesztegelnek az erős rágószervű „katonák”, minden pillanatban készen arra, hogy rárontsanak a kívülről betörő ellenségre. A gyűrűn belül apró munkástermeszek nyüzsögnek, legközepén van a „király” meg a királynő.

(Folyt. köv.)