London, március 12.
London az új szlovák kabinet kinevezésétől azt reméli, hogy ezzel a második cseh- szlovák válság legalábbis egyelőre befejezést nyer? Londoni véleménye szerint ennek a reménynek valóraválása főleg Németország magatartásától függ. Hitler eddig még semmiféle választ nem adott Tiso volt szlovák miniszterelnök hozzáintézett levelére.

Hogy az angoloknak a cseh-szlovák belső békére vonatkozó reménykedése beválik-e, e percben nagyrészt az új szlovák kormány magatartásától függ. Sidort eddig, mint a Tiso-párt radikális szárnyának vezérét ismerték, de úgy tudják, hogy prágai minisztersége alatt lojális volt a központi kormányhoz s azt is fontos körülménynek tartják, hogy a mostani szlovák válság kirobbanásakor nem tartóztatták le és nem tartották háziőrizetben sem, amint ezt a többi cseh- szlovák  miniszterekkel megtették.
Prága, ugylátszik, bízik Sidorban!

Angol politikai körök úgy látják, hogy a helyzet tisztázásához nagyrészt hozzájárult az a körülmény is, hogy a csehek megígérték a szlovák autonómia teljes tiszteletben tartását és a csapatokat, ha nem is távolították el Szlovákiából, de visszavonták őket a kaszárnyákba.

Sidor – ez látszik a legvalószínűbbnek, - szigorúan ügyel majd a szlovák autonómia érintetlenségére, egyébként hű marad a prágai kormányhoz, nem kívánja a csehektől való elszakadást.

Az angol külpolitika természetesen a legélénkebb figyelemmel kísérte a szlovák válság során Csehszlovákia három szomszédos államának, Németországnak, Magyarországnak és Lengyelországnak magatartását. A legtöbb vasárnap lap felvetette a kérdést, hogy vajon nem- e a németek robbantották ki az új válságot? Ezt a feltételezést a komoly sajtó megcáfolta. Az „Observer” a kormány vasárnapi újságja azt írja, hogy a Tiso-ügyről a németek nem tudtak előre. „Tiso - írja a lap- németebb akart lenni a németeknél, a német kancellárhoz írt segítségkérő levelével bizonyos zavart is okozott! Igaz ugyan az, hogy a bécsi rádióállomást a szlovák szeparatista mozgalom rendelkezésére bocsátották!"

A „Sunday Times”  nagy jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, hogy a bécsi rádión megszólalhatott Durcsánszky miniszter. A németek a müncheni egyezmény illetve a bécsi döntés óta több barátságos gesztust mutattak a szlovákok felé, de ennek ellenére Londonban úgy tudják, hogy a német kormány nem támogatja a szlovák elszakadási mozgalmat.

Varsóból ideérkezett a hírek szerint lengyel államférfiak és a varsói magyar követ között a szlovák puccskisérlettel kapcsolatban fontos tanácskozások folytak. A lengyel kormány hivatalosan is jelentette, hogy Lengyelországot közvetlenül is érdeklik a jelenlegi szlovákiai események és hogy a lengyelek jóindulattal szemlélik a szlovákok nemzeti törekvéseit.

Mindent összefoglalva, az angol politikai élet véleménye szerint a szlovák elszakadás nem szolgálná a német érdekeket, mert Németországnak már úgyis olyan nagy a befolyása Cseh-Szlovákiában, hogy ennek a befolyásnak további erősítésére nincs szükség. Viszont a szlovák elszakadás újabb vérveszteséget jelentene a cseheknek és ez a körülmény nagy mértékben közelebb vihetné a lengyel és a magyar törekvéseket a megvalósulás felé.

Dr. Mikes György