Róma, március 26.
Nem érdekel bennünket a világ ítélete. De kívánom, hogy a világ tájékozva legyen arról, hogy az 1938 december 17-i jegyzékben világosan és pontosan felállítottuk az olasz problémákat Franciaországgal szemben. Ezeket a problémákat úgy hívják, hogy Tunisz.

Franciaországnak jogában áll visszautasítani ezeknek a problémáknak még az egyszerű tárgyalását is, mint ahogy idáig tette a tulsokszor ismételt „soha” kifejezéssel. De nem szeretnénk, hogy az „igen” csak akkor jöjjön, amikor a két ország közötti barázda már olyan mély lesz, hogy óriási fáradságba fog kerülni annak kitöltése.

Földközi tenger
De bárhogyan is történjék, kívánom, hogy ne beszéljünk többé holmi testvériségről és egyéb hamis rokonságokról, mivel az államok közötti kapcsolatok csakis az erőből erednek és ezek az erők határozzák meg az egyes államok különböző politikáját.

Negyedszer: földrajzi, történelmi, politikai, katonai szempontból a Földközi-tenger Olaszország élettere. S amidőn azt mondom, hogy Földközi-tenger, ezalatt azt az öblöt is értem, melyet Adriai-tengernek neveznek s amelyben Olaszország érdekei uralkodnak, ha nem is kizárolagossággal, a szláv népekkel szemben. Ebből ered az a megértés, amelyet két év óta itt megvalósítottunk.

Ötödször: Szükségesnek tartom kiemelni ténykedésünk alapvető pontját: Fegyverkezni kell! Jelszavunk: Fegyverkezni úgy, hogy minél több ágyunk, minél több hadihajónk, minél több repülőgépünk legyen mindenáron, még akkor is, ha szükséges volna teljesen lemondani a polgári élet kényelméről. Csak aki erős, azt szeretik a barátai és csak attól félnek ellenségei. Az egész történelemből a századokon keresztül hallani a kiáltást: Jaj a gyengéknek!

Franciaországban sokkal élesebb beszédet vártak Mussolinitól
Páris, március 26.
Mussolini világszerte oly feszült érdeklődéssel, Franciaországban azonban határtalan izgalommal várt beszéde szemmelláthatóan kellemes csalódást keltett a francia közvéleményben. Általában a francia közvélemény a Ducétól sokkal élesebb beszédet várt.

Vasárnap estig a Quai d' Orsay nem foglalt hivatalosan állást Mussolini beszédével kapcsolatban. Francia politikai körök felfogását azonban a következőkben lehet összefoglalni: Mussolini beszédében az olasz követeléseket eddigi sorrendjükben fenntartotta. Ez a sorrend a következő: Tunisz, Dzsibuti és Szuez-csatorna.

Mussolini éles megjegyzése a francia miniszterek által hangoztatott „soha” kifejezésre nem zárja ki, hogy félhivatalos formában a két kormány között érintkezés jöjjön létre. Mussolini szavaiból nem kell feltétlenül arra következtetni, hogy a Duce mindenképpen terültei követeléseket támaszt.

A Quai d' Orsay környezetében általában a beszéd kellemes csalódást kellett, mert a Duse „nem csapott az asztalra”. Ami Olaszország követeléseit illeti, úgy ezekben a körökben hangoztatják, hogy Mussolini pontosan nem körvonalazta az olasz követeléseket.

Hitler üdvözlő- távirata Mussolinihoz
Berlin. Március 26.
(Német Távirat Iroda) Hitler vezért és birodalmi kancellár a következő táviratot küldte Mussolini olasz miniszterelnöknek: A fasiszta harci szervezetek megalapításának huszadik évfordulója alkalmából szívélyes és hűséges barátsággal gondolok Önre, mint az új, büszke Olaszország győzelmes megteremtőjére. A német nép ugyanazoktól az eszméktől eltelve vállvetve küzd a harcedzett olasz néppel a gyűlöletből és megnemértésből fakadó kísérletek ellen, amelynek célja népeink jogos életakaratának korlátozása és a világbéke megrendítése.