Kecskemét, március 12.
Sándor István országgyűlési képviselő számolóján Eckhardt Tibor vasárnap hosszabb beszédet mondott.

Megállapította, hogy az országban a nagy összefogás helyett bukdácsoltak a kormányok, bukdácsoltak a különböző pártok és egy éven belül három különböző kormánypárt volt. Megzavarodottság mutatkozik, s most, amikor a trianoni határok kezdenek tágulni, az utolsó percben kezdik észrevenni az ország vezető rétegei, hogy mi mindent mulasztottak el húsz esztendőn keresztül.

Jönnek a próféták, sokszor ugyanazok, akik felelősek azért, hogy a múlt így alakult, kínálnak, licitálnak, hirdetik a reformokat nagyon sok esetben csak azért, nehogy kicseppenjenek a hatalomból.

Megállapította, hogy a népi politikának ma is három nagy akadálya van: az ingó nagytőke, a nagybirok és az öncélú bürokrácia.

Az ingó nagytőkével szemben megvan az országban a nép közvélemény, amely az ingó nagytőke hasznát illő mértékéig óhajtja leszorítani.

A zsidótörvényjavaslat jelenlegi vitájába - folytatta - a közelmult napokban kijelentette, hogy megszavazzuk ezt a törvényt annak ellenére, hogy az nagyon felületes és több kérdést hibásan fogott meg. Mégis általánosságban megszavazom, mert a zsidókérdést végre valahára meg kell oldania ebben az országban. De a zsidókérdés elsősorban a középosztály kérdése és nem a falusi, nem a vidéki kisembereknek, nem a föld népének problémája.

Megállapítja, hogy a kormány földbirtokpolitikai tervezetével Magyarországon a földreform nincs megoldva.

Mi azt mondjuk - folytatta -, hogy nem kérünk a forradalomból, de nem akarunk parancsuralmat sem; nem akarjuk imádni a csodaszarvast.

Nekünk békés fejlődés kell, szabadság kell, alkotmányos élet kell.

Amikor a múlt év szeptemberétől kezdve a volt miniszterelnök egyre jobban a parancsuralom felé tolódott el, azok a régi vágású politikusok, akikkel a reformpolitika kérdésében szembenállottam, nagy szolgálatot tettek a nemzetnek, amikor otthagyták Imrédy Bélát, aki a diktatúra törekedett.