A cselédkérdés régi és el nem intézett problémája társadalmunknak.
Állandó panaszok hangzanak el mindkét oldalról. Ha túlzottak is a panaszok és sok esetben igazságtalanok, egy bizonyos: a legtöbb baj ott keletkezik a munkaadó és alkalmazott között, hogy az alkalmazott nem tudja elvégezni azt, amire vállalkozik.

Tavaly a Katholikus Háziasszonyok Szövetsége rendezett cselédankétet, amelyen kialakult egy felfogás: a cselédeket tanítani kell. Minden foglalkozás megkíván bizonyos előképzettséget, miért éppen a háztartási alkalmazott legyen kivétel ezen a téren? Hiszen az ő tudásától nagyon sok függ: sok háztartás békéje és családi egyensúlya.

A Katholikus Háziasszonyok gyűlésén elhangzott szó visszhangra talált Újpesten. Az újpesti tanonciskolában, Bott Ferenc igazgató vezetésével megnyílt az első cselédképző iskola. Az ismétlő iskolából kikerülő tizennégy-tizenötéves lányok a növendékek, akik, ha elvégzik a tanfolyamot, tisztában lesznek a háztartásban előforduló fontos tudnivalókkal.

Az iskola folyosója a tanterem, azaz egy barátságosan berendezett konyha, ahol a gyakorlati oktatás legnagyobb része folyik. Itt főznek, villany- és gáztűzhely is áll a konyhában, itt mosnak és vasalnak. Az osztálytermekben varrni tanulnak és néhány elméleti tárgy is szerepel még a tanrenden.

Két osztály, negyven tanulóval, ez a kezdet.
Negyven kislánnyal kísérletezik az iskola, amelyet szeretnének nemcsak a Népművelési Bizottság keretében megtartani, hanem önálló iskolatipussá fejleszteni. A jelentkezők nagy tömegéből választották ki a növendékeket, száznyolcvanan akartak résztvenni a meginduló tanfolyamon. De egyelőre nincsen több hely.

Minden hétfőn kettőtől hétig tart a tanítás, ozsonnát és vacsorát főznek a vendégek, s a végén el is fogyasztják. Minden tárgy, amit használnak, minden gramm anyag, amit megfőznek, ajándék. Újpest városa, magánosok, cégek ajándékozták az iskolának a felszerelést és az ennivalót, hogy sikerüljön a kísérlet.

Először az elméleti tárgyak vannak soron. Magyar, számtan, egészségtan, fogalmazás, helyesírás. A magyar nyelvből a magyar nagyasszonyokról tanulnak a leányok, a számtanban a háztartásban szükséges alapismereteket sajátítják el. Ha a recept azt mondja: Végy öt kávéskanál cukrot és nincsen kéznél kanál, csak mérleg: tudja a leendő kis szakácsnő, hogy mennyit nyom egy kávéskanálnyi cukor.

Az egészségtanban a tisztaságra, testápolásra, a betegségektől való óvakodásra és csecsemőgondozásra tanítják a kislányokat. A leányok gyakran kerülnek olyan helyre, ahol kis apróság van. Tudjon azzal is bánni az, aki az iskolából kikerült.

A valláserkölcsi előadásokat Kun Mathild nővér tartja, akinek védőszárnyai alatt mint kis csirkék bujnak össze a leánykák.

Bott Ferenc igazgató, miután végigvezetett bennünket az új, ragyogóan tiszta birodalomban, s meggyőződtünk a növendékek buzgalmáról és örömteli munkájáról, a következőket mondja:

– A családban nagyon mély szakadék tátong munkaadó és alkalmazottja között. A régi cseléd név, amely a magyar nyelvben családtagot jelentett, már csak emlék. Mi azt akarjuk, hogy elsimuljon az ellentét háztartási alkalmazott és az asszonya között. Hogy ezt elérhessük, nevelni kell a leányokat. Nevelni kell munkára, becsületre, szeretetre a család iránt, hogy szeretetet és becsületes munkát adva, szeretetet és megbecsülést kapjon is. A cseléd névnek vissza akarjuk szerezni régi jelentését, azt, hogy a háztartási alkalmazott családtagnak számítson a családban.

Amióta megnyílt a tanfolyam, sok-sok levél érkezett hozzánk, amelyekben a munkaadók arra kérnek bennünket, hogy az innen kikerülő leányt felvehessék. Biztosítanak arról, hogy szeretettel és megbecsüléssel lesznek iránta. Én remélem, hogy ezt a kísérletnek szánt iskolát több ilyen iskola fogja követni. Ezekben mindenütt dolgos, becsületes, munkás leányokat nevelhetünk, akik megszüntetik a munkaadó és alkalmazott között lévő ellentéteket és egyszersmind elintézik a „cseléd-problémát”.