Szeged, május 7.
A miniszterelnök azzal kezdte, hogy Szegedre - hazajött! Megköszönte Szeged bizalmát és hangsúlyozta, hogy a magyar parlamentarizmusnak szép és természetes vonása, hogy a polgárság olyan embert szeret képviselőjéül választani, akit ismer.

Hangoztatta, hogy ő mindig egyforma politikát hirdetett és az elvek, a főirány és a meggyőződés tekintetében ma sem tud mást mondani, mint amit húsz esztendővel ezelőtt Szegeden hirdetett. Az akkori és a mai idők között csak az a különbség, hogy ma más helyzetben, új feladatokkal szemben állva kell beszélnünk és teendőinket mérlegelnünk, de ugyanazoknak az elvek alapján, amelyek húsz esztendőn keresztül azonosak maradtak és azonosak fognak maradni, beláthatatlan időkig ebben az országban.

A keresztény, nemzeti és egyben szociális politika Szegedről indult ki! - mondotta Teleki gróf - A keresztény és nemzeti politikáról már akkor megmondottam, hogy mind a kettőt együtt és egyszerre akarni és gyakorolni nehéz és nagy vállalkozás. Mielőtt most idejöttem, újból elolvastam azt a beszédet, amelyet, akkor mondtam el, amikor itt annak idején jelölt voltam. Nyugodtan felolvashatnám ezt a beszédet most is, mert most sem vallok mást, mint akkor. Csak feladatok változtak meg és nőttek. Tizennyolc vagy húszesztendővel ezelőtt súlyosabb helyzetben voltunk, mégis feladataink, ha könnyebbek nem is, de egyszerűbbek voltak, mert semmi mást nem céloztak, mint kiszabadulást a béklyók közül.

Nem céloztak mást, mint lehetőséget keresni arra, hogy a magunk politikáját csináljuk és megtaláljuk helyünket Európa és a világ nemzetei között, hogy elérjük idővel azt az egyenjogúságot, amely megillet minket. Azóta a nemzetnek és kormányzójának minden kormánya az általunk már akkor hirdetett nemzeti, keresztény és szociális politikát követel. Nem tántorgott el tőle, mert tudta, hogy az ősi magyar alkotmánynak, az ezeréves országnak az őrzője és semmiféle pillanatnyi érdekért nem szabad feláldozni a nemzet folytonosságának, akár magának a nemzetnek, akár a nemzet alkotmányának érdekeit.

A zsidókérdésnek „ezt a fejezetét egyelőre zárjuk le!”
Hangoztatta, hogy már húsz évvel ezelőtt is keresztény politikát hirdetett a liberális gazdasági jólétben élő korszak eltévelyedései, könnyű élete után. Kijelentette, hogy amikor elolvassa 18 évvel ezelőtt beszédét, megállapítja, hogy ez a beszéd ugyanazokat a gondolatokat tartalmazza, mint a most letárgyalt és a tegnapelőtt kihirdetett törvénynek az indokolása. Benne volt ebben a beszédben az is, hogy a hazai zsidóság ama részének, amely magát valóban idetartozónak tartja, kötelessége volna élesen és határozottan szembefordulni az újonnan bevándoroltakkal. Sajnos, ez általánosságban nem történt meg, ezért kellett a konzekvenciákat levonnunk. Ezt szolgálta annak idején első miniszterségem alatt a numerus clausus, ezt szolgálta az első zsidótörvény, amelyet bizonyos okokból meg kellett voltoztatnunk. Most már csak egy kérésem van ezzel kapcsolatosan! Bér nem titkoltam, hogy bizonyos vonatkozásban szigorúbb felfogást

Vallottam, mégis most már azt kérem: ezt a fejezetet egyelőre zárjuk le. Most már ne legyen ez téma többé, mert vannak feladataink is ebben az országban. Végrehajtani - kiáltotta ekkor közbe valaki. A végrehajtás a mi dolgunk - folytatta a miniszterelnök - az már nem a választóközönség feladata. Én bizalmat kérek, sőt huszévi multam alapján követelek az ilyen közbeszólásoktól is. A végrehajtás az én dolgom, az öné az, hogy a maga dolgát végezze. (Viharos taps.)

Egyáltalán: több bizalmat kérek nemcsak magam iránt, hanem a magyar miniszterelnök iránt, akárki ül is ezen a helyen és több bizalmat kérek minden magyar embertől minden magyar ember iránt. Amikor miniszterelnök lettem, azt gondoltam, hogy nevelni is fogok, gorombán fogok nevelni, ha kell! Sokszor megtapsoltak már, amikor ezt mondottam, de azért, mert mindenki a másikra értette. Értse mindenki magára, még ha nem is hibás, sokszor érzem én is önmagamra. Ha mindenki elsősorban magára vonatkoztatja ezt, akkor meg fogunk javulni és akkor előre fogjuk vinni a nemzetet és a nemzeten belül az egyesek érdekeit is.

,,Mi nem vagyunk egyformára szabályozható nép!”
Én a jövőben meg akarom őrizni a nemzet jellemvonásából kifolyó individualizmust! Mi nem vagyunk egyformára szabályozható, egyformára nivellálható nép. Én örülök, ha pártokat és véleményeket látok, csak azt nem akarom, hogy az ország pártokra bomoljon, hogy az országot elfeledjük, hogy az individalizmus annyira elaprózzon bennünket, hogy az összességét elfelejtsük. (Úgy van!) Mi sokfélék vagyunk, talán azért, mert a magyar nagyon tehetséges nemzet. Ezt a tehetséget ne pazaroljuk egymás ellen, ne pazaroljuk hiábavaló dolgokra.

A trianoni börtön után, amelyben ez a nemzet élt 1925-ig vagy 1926-ig, magunkban éltünk, egyetlen feladatunk akkor az volt, hogy észrevétessük magunkat, hogy hirdessük azt az igazságtalanságot, amely velünk történt és igyekezzünk barátokat keresni. Azután fordult felénk elsősorban Olaszország, (Hosszan tartó éljenzés és taps) majd bekövetkezett a régi barátaink megerősödése mint Németországé (Nagy éljenzés és taps) és Lengyelországé is (Lelkes éljenzés és taps). Ők vezették aztán minket egy következő korszakba. De vezetett a magunk ereje is.

Átéltük egész Európával együtt a huszas évek végén és a harmincas évek legelején a nagy gazdasági krízist, a nagy depressziót. Mindazonáltal sikerült államháztartásunkat úgy rendbe hozni, hogy meg tudtunk felelni államháztartásunk megrendülése nélkül olyan feladatokat is, amelyek váratlanul, értek, mint például a Felvidék és Kárpátalja visszatérése. (Nagy éljenzés és taps.)

Azok akik itt jártak, vagy akik bennünket megfigyeltek, tapasztalták a magyar nemzet erős akaratát, erős kitartását, alkotmánya mellett nagy szabadságszeretetét és a haza védelmére való teljes elszántságát. Természetes, hogy ez párhuzamosan  haladt a gazdasági, de párhuzamosan a katonai fejlődéssel is, ahol, először ugy, ahogy módunkban volt, későn pedig katonai önállóságunk és egyenjogúságunk visszanyerése után teljes erővel igyekeztünk a hadsereg kiépítésére, megerősítésére, hogy Európának ezen a földrajzilag igazán rendkívüli nehéz helyén a magunk helyét megállhassuk. (Hosszan tartó éljenzés és taps.)

És mondhatom, hogy földrajzilag nehezebb helyen egy nemzetnek az országa sem fekszik, mint a miénk. Ahhoz, hogy ezt az országot ezer éven át és a mostani körülmények közt is fenntartsuk, egy olyan nemzet szükséges, amely erős akaraterővel, erős szabadságszeretettel és mindenkor azzal a keménységgel rendelkezik, amely egy nemzetet egyedül tehet naggyá. Így következett el azután az a két örvendetes esemény, amely az utóbbi hónapokban zajlott le: Az egyik a Felvidék magyarlakta területének visszatérése az országhoz, a másik pedig Kárpátalja visszatérése a Szent István birodalomhoz.

Ez a két uj feladatot jelent. Azt mondhatom, a kis magyarországi feladatok után ujra két nagymagyarországi feladatot: Ma az ország fenntartás munkájából, amelyben eddig politikai életünk és belpolitikai, de különösen külpolitikai munkásságunk lefolyt, az ugynevezett országfenntartás korából átmegyünk az építés, az uj, nagyobb Magyarország megépítésénél korszakába. Ezekkel a feladatokkal kell majd most szembenéznünk!

A pozíciók megszerzése után most átmegyünk abba a korba, amikor már a pozíciókat kell betölteni, éspedig felelősségteljesen betölteni. Ma már keresztény emberek foglalják el a gazdasági pozíciókat és ami talán még fontosan, a nemzet erkölcsi irányításának a pozícióját is. Ahogyan áttekintem a dolgokat, az a meggyőződésem,  hogy a vezető pozíciókban nem fogunk olyan keresztényekben szükölködni, akik megfelelően be is tudják majd azokat tölteni. És egyéb pozíciókba is bele tudjuk nevelni majd a keresztény társadalmat.

A szociális politikába és a nevelésbe sokkal több szeretet kell bevinni

Én nem ígérek és amit elmondtam, az nem ígéret, hanem munkára való felhívás. Megpróbálom a magam dolgát elvégezni. Ígérni nem szoktam, ezt ne is várják tőlem semmilyen vonatkozásban!

Magyarország épségét veszély nem fenyegeti!

Magyarország a maga lábán jár, Magyarország senkivel függőségi viszonyban nincs,
Magyarország nyugati határainak biztonsága minden tekintetben fennáll és garantálva van. Efelől mindenki biztos lehet. Majdnem felesleges ezeket a hangsúlyoznom és higyjék el, hogy nem is esik nekem könnyen ilyeneket hangsúlyoznom, mert majdnem restellem, hogy magyar embernek ilyeneket kell mondania. (Nem kell! - kiáltották sokan közbe.)

Ha tehát nem fogunktörvényalkotásokban rekordokat elérni, ezt méltóztassanak azzal is magyarázni, hogy én ezt nem is tartom helyesnek. Fontosabbnak és helyesebbnek tartok ma már megérett dolgokat törvényekbe foglalni, mint képzelt lehetőségeket előre kigondolni és azokat - mielőtt kellő átgondolás, sőt bizonyos részletek kipróbálása által nem bizonyultak helyesnek - törvényerőre emelni.

A mi külpolitikánk az a külpolitika, amelyet ma már folytathatunk, a szabad külpolitika. Szemben a közelebbi múlt politikájával, amikor csak azzal foglalkozhattunk, hogy figyelmeztettük a világot arra, hogy itt vagyunk és velünk igazságtalanság történt. Az a politika, amelyet ma folytatunk az olasz- magyar szerződéssel indult meg több mint egy évtizede. A magyar- német barátság csak később, Hitler uralomrajutása utánés Gömbös Gyula látogatásától kezdve kezdődik.

Ennek a két földrajzilag egymásra utalt és berendezkedéseikben is hasonló nemzetnek a kapcsolata teremtette meg azt, amit tengelynek nevezünk. A legfőbb események, amelyek a mai helyzetet vezettek: katonai egyenjogúságunk kivívása 1938-ban, a kisantant felbomlása, amely belsőleg már tavaly megindult, de csak Cseh- Szlovákia felbomlása által vált valóra. Ami ott történt és azok a tények, hogy mi a Felvidéket és Kárpátalját visszakaptuk - ezt itt hangsúlyoznom kell - nem a revízió keretébe tartoznak, mint inkább Cseh-Szlovákia felbomlásából erednek.

A bécsi döntés egy tulajdonképpen a mi felfogásunkkal nem tökéletesen egyező elv alapján jött létre, a szorosan vett nemzetiségi arányszám alapján. Ezen az alapon kaptuk vissza a tisztán magyar többségű területeket, ezeket elfogadtunk. Azután egy új helyzet keletkezett: Cseh-Szlovákia tökéletes felbomlása és ebből kifolyólag Kárpátalja visszaszerzése folyamán be kellett vonulnunk és ahová csapataink bámulatos gyorsasággal, bámulatos ütőerővel vonultak be, dacára annak, hogy nem voltak mozgósítva. Ezzel azután elértük a közös lengyel-magyar határt, ennek gazdasági részére még rá fogok térni.

Hozzá kell újra szoknunk ahhoz, hogy a Dunamedence nem magyarlakta területeit is vezessük és kormányozzuk!
A belpolitikában is számot kell vetnünk ezekkel a problémákkal, iskoláink irányításánál tekintettel kell ezekre lennünk. Tekintettel kell lennünk olyan országrészeknek, mint amilyen a Kárpátalja, bizonyos önállóbb életére is. Kárpátaljának önkormányzatot fogunk adni. Milyen legyen ez az önkormányzat? Minden önkormányzat abból az alkotmányból folyik, amelyhez ez az önkormányzat tartozik! Ha tehát mi Kárpátaljának önkormányzatot adunk, ez olyan kell, hogy legyen, amely a magyar alkotmányosság formáiból folyó és a magyar alkotmányosság formái szerint való. Mi Kárpátaljának már megmutattuk egyszer azt az önkormányzati utat, amelyet most is adni akarunk. Ez az úgynevezett Egan-féle akció. Mi húsz éven keresztül támogattuk Kárpátalja önálló politikai törekvéseit a cseh uralom alatt. Már formában tettük ezt természetesen a cseh uralmon belül és más formában kívánjuk megadni most Magyarországon belül, amelynek alkotmánya történelmi alap.

Az elvünk a belügyminiszter úrral együtt az, hogy nagy erővel kell decentralizálnunk!

A miniszteri hatáskörből sok mindent le kell vinni az ország egyes részeibe, a szétszórt hatóságok hatáskörébe. Ezzel szemben azonban meg kell kívánnunk ezektől a vidéki hatóságoktól, hogy felelősséget vállaljanak. A bizalom hiánya a fegyelem hiánya és a felelősség vállalásának a hiánya jellemzik közéletünket és jellemzik társadalmi életünket is!

Ha az alsóbb fórumokon az ott vezető tisztséget betöltők felelősséget vállalnak, akkor tíz eset közül legfeljebb kétszer tévednek és ezt a két tévedést tíz eset közül elfogadom, de ha azt mindenkor hozzám juttatják el, akkor meg vagyok róla győződve, hogy én ötször fogok tévedni. Ezt a helyzetet megszüntetjük!

A decentralizációnak még egy foka van: közelebb kell jutnunk az emberekhez. Szükséges tehát, hogy speciális intézményeket létesítsünk és támogassunk.

Beszédének végén kijelentette a miniszterelnök, hogy nem keresi a közéleti szereplést, tud visszavonulni a magánéletbe, nagyon jól érzi magát ott és fájlalja, hogy ebben talán nem lesz többé része, de ezzel már leszámolt. Azért szánta rámagát a szerepvállalásra, mert látta, hogy olyan időket élünk, amikor mindenkinek válogatás és késlekedés nélkül ki kell állnia arra a helyre, amerre rendelik. Az országtól és az ország minden polgárától megköveteli, hogy teljesítse kötelességét. A mostani választást, az első titkos választást úgy fogom fel és szeretném ha mindenki úgy fogná fel, hogy ez nem az ígéretek választása, hanem munkakézség egyik megnyilvánulása.

Remélem, hogy az egész ország olyan férfiakat foga parlamentbe küldeni, akinek munkakészségéről és jelleméről meg győződve! Ha az ember magyar és ha nemzet történelmében gyökeredzik a lelke, akkor keresi, ápolja, szívén viseli azokat a szorosabb kapcsolatokat is, amelyek át a nemzet egy kisebb csoportján, a családon, vagy a földieken keresztül a nemzet egész testéhez kötik.

Ez az oka annak, hogy most hívásukra visszajöttem és kérem, hogy Szeged, mint a főváros után az ország legnagyobb városa, mint annak a mozgalomnak otthona, amely a maga bélyegét az ország egész mai fejlődésére ráütötte, mint bölcsője a keresztény nemzeti gondolatnak, illetőleg e gondolat végrehajtásának, járjon elől ezentúlés és támogasson bennünket, akik ma az ország élénk állunk a reánk váró rendkívül nehéz munkában (Lelkes taps).