Idősebb Andrássy Gyula a Sugárutat a főváros díszének szánta. A negyvennyolcas száműzött beleszeretett az Etoile-környéki sugárutakba s a kiegyezés után egyet átültetett Pestre. A kortársak Turin, Milano, Firenze patrícius palotáit másolták a két oldalára. Valamikor gyűlöltem ezt az ál-reneszánszot, de az idő szemem láttára megnemesítette. Ma már tudom, hogy az építő és építtetők alázattal álltak Rafael képei előtt s könnyezve búcsúztak Olaszországtól. Ez a házaikon is látszik. A vagyon a század végén megnemesedett s két oldalt birtokba vette a szomszédos utcákat. Aki ismerte a békebeli Monceau és Tiergarten környékét, a Liget táján is magángyűjtemények után szimatolt s nem hiába.

Csakhogy a pesti hinterland nagyon kicsi volt. Egyet lépsz a villasorból elmerülsz a bicskanyitó külvárosban. A Munkácsy vagy a Bulyovszky utca az Andrássy úttól a Szondy utcáig feszes, ott az árokba fordul. A Nürnberg utca a Thököly úti szakadékon túl palánkok és kunyhók közé vesz. Ezek az utcák félig győzték le a külvárost. Csak addig húzódott vissza, amíg félt az eleven főúttól. Mihelyt az elgyöngült, rávetette magát.

A Monceau és Tiergarten környék hervad, az Andrássy út züllik. Megadja magát a mocskos, fojtott utcáknak, az ősi igazi háttérnek. Pár lépéssel a Körönd előtt minden este Harmonikás Gizi muzsikál. A pesti Csikágó ajándéka. Mit ad majd az Angyalföld?

Cs. Szabó László