A történelmi események gyors egymásutánja eddig csak kevés embernek adott alkalmat, hogy tiszta képet kapjon arról, hogy voltaképpen mit jelent gazdasági szempontból az 1938 november utáni Csehszlovákia. Az alig egy fél évig életbenmaradt Csehszlovák államnak kereken tízmillió lakosa volt, akik közül 3.7 millió a mezőgazdaságban, 3.1 millió az iparral foglalkozott, míg a lakosság fennmaradó része, vagy 3.2 millió a kereskedelem, a forgalom, a különböző szabad pályák, a közigazgatás, a hadsereg szolgálatában állt.

A német protekturátus alá került cseh-morva terület kereken 50.000 négyzetkilométer, 6.9 millió lakossal. Köztük 2.6 millió az iparból, 1.9 millió pedig a mezőgazdaságból él. A néhai cseh-szlovák állam gazdagságának legnagyobb része erre a cseh-morva-sziléziai területre esik.

A vasérctermelésnek több, mint a fele, 715.000 tonna a maradék Csehországból került ki. Az ezüst-, ólom- és cinktermelésnek több, mint kétharmada, a nyersvastermelésnek 80 százaléka, a nyersacéltermelésnek 92 százaléka a cseh-morva területeken bonyolódik le. Igen nagy jelentősége van a szinte kizárólag erre a területre eső fém- és elektrotechnikai iparnak, amely egymagában 240.000 munkást foglalkoztat. És a megkisebbített Csehszlovákia termelésének több, mint 80 százalékát látta el.

Szinte ugyanilyen arányokkal találkozunk a vegyiparban, a textiliparban és a gazdasági iparokban. A ruházkodási és bőriparban 30.000 ember kereste kenyerét. A néhai közös állam szinte egész termelése Cseh-Morvaországra esett. A mezőgazdasági termelés céljára használható, 10 millió hektárból 5.7 millió hektár Cseh-Morvaországé.