A gyermeknevelés eddig egészen nőies foglalkozás volt. A férfiak kenyérkereső hajszájukban nem értek rá a gyermekekkel foglalkozni, rábízták tehát az asszonyokra: neveljék a gyermekeket. Néhányezer évig az asszonyszerűen megfeleltek ennek a feladatnak, újabban azonban egyre nagyobb lesz azoknak a férfiaknak a tábora, akik a gyermeknevelés nehéz munkáját megtanulják. Azelőtt mosolyogtunk, ha egy túlbuzgó fiatal apa az uccán kisgyermeke kocsiját tolta.

Volt valami természetellenes és mosolyognivaló abban, hogy férfi ilyen nőies foglalkozást űz. Ma már nem mosolygunk ezen, mert megszoktuk. Valószínű, hogy a fiatal apának nincs állása, viszont az anyának van valami elfoglaltsága és ezért az apa végzi el azokat a teendőket, melyeket azelőtt anya végzett.

A munkanélküli apa megtanulja a kis csecsemővel való bánás minden csínját-bínját. Megtanulja egyúttal becsülni az asszonyi foglalkozást is és nem fog lenézően mosolyogni többé, ha „asszonyi elfoglaltságról” beszél. Mert a gyermeknevelés, kezdve az újszülött első fürdetésétől, nagyon nehéz és felelősségteljes munka.

A modern orvostudomány szerint a gyermeket már a pólyában is kell nevelni. Rendszeres etetés minden négy órában, nem úgy mint azelőtt, ha a kisgyerek sírt, azonnal adtak neki enni, hogy elhallgasson. Most nyugodt idegekkel kell bírni a fiatal párnak, hogy néhány hétig türelemmel hallgathassa a csecsemő sírását, mert, 3-4 hét múlva a gyermek megszokja, hogy hiába sír, nem kap enni, csak akkor, amikor esedékes az evés.

A kisgyermek ösztönösen megérzi, hogy a sírás nem használ és ezentúl nem sír. A mai gyerekek sokkal kevesebbet sírnak, mint a régebbiek, mert a szülők kevesebbet törődnek velük. Nem kell ringatni a gyereket, sőt! Ha van külön szoba, akkor legjobb a gyereket lefektetni a sötét szobában és magára hagyni, amíg elalszik. A kisgyerek nem fél a sötétben, csak ha felhívják rá a figyelmét, hogy félnie kell. Kialszik a gyermek egyedül, álomba merül mosolyogva, halkan gőgicsélve, mintegy önmagának mesélve.

Nem kell a gyereket 7-8 hónapos koráig szórakoztatni, csörgővel mulattatni. Elszórakozik egyedül is. Kis ujjaival eljátszik és ez nagyobb szórakozást nyujt száz csörgőnél. Nem kell erőltetni a beszédet sem, mert mire az ideje eljön, a kisbaba úgyis elkezd beszélni. Felesleges sok tanítással terhelni. Járni is megtanul szinte játszva. Talán egy guruló labda, talán egy csillogó kis játék után indul el, teszi meg az első lépését. Az első ingatag, totyogó lépés után már öntudatosan kezd járni és a kis, gyámoltalan baba emberré válik.

Mindezt megtanulják újabban a férfiak is. Megtanulják, hogyan kell megfürdetni a kis, gyengecsontú csecsemőt, tisztába rakni, etetni és ápolni. Külön tanulást igényel ez a munka, mert még a fiatal anya sem tud a csecsemővel bánni, ha nem tanítják meg rá.

Londonban megnyílt egy tanfolyam kizárólag férfiak részére, ahol képzett gyermekápolónők tanítják a férfiakat erre a bonyolult mesterségre. A kisgyermek fürdetése sem egyszerű dolog. A gyerek, bár nem csinál semmit, mégis piszkos lesz. Kis arcára, fülére, orrlyukaiba lerakódik a szálló por, haja a sok fekvéstől összetapad. Kézzel nem lehet a parányi fület, orrot kitisztítani.

A gyerek örül a fürdetésnek, egész napi fekvés után nagyon élvezi a vizet. Az egészséges kisgyerek nem sír, mindennek örül és mosolygó, édes kis arca felvidítja a körülötte élő, gondokkal küzdő felnőtteket.

Ha az anya elfoglaltsága nem engedi meg, hogy gyermekével foglalkozzék, vagy beteg és nincs pénz arra, hogy valakit vegyenek a gyermek mellé, az apa is elláthatja a gyermeket, mert a napi fürdetés csak félórát vesz igénybe, azontúl pedig a jól nevelt, egészséges csecsemő csak ritkán ad életjelt magáról.

Szóval négy óránként kell csak megnézni, mit csinál, mert a többi időt jóízű és egészséges alvással tölti. Az alvástól nő és erősödik és a szülők is élvez hetik az életet, nem kell minden pillanatban törődni a gyerekkel, nem kell a sírásától idegeskedni, ha az első néhány héten rendre szoktatják.