A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara most tette közzé évi jelentését a kereskedelem és ipar helyzetéről. A több mint 230 oldalas kötetnek úgy az általános helyzetről, mint az egyes szakmák konjunktúráját felölelő részletes beszámolója egyaránt érdekes és értékes. Ez alkalommal a kereskedelem és ipar szociális kérdéseit felölelő fejezetet ismertetjük az alábbiakban:

– Az önálló kisiparosok és kiskereskedők szociális helyzete 1938-ban nem mutat javulást az előző évvel szemben. A kisipar foglalkoztatottsága nem erősbödött, sőt az építkezési tevékenység lanyhulása folytán az itt érdekelt kézműipari szakmák munkaalkalmai tovább csökkentek. A kiskereskedelem szociális helyzetét a növekvő forgalom és az ennek nyomán várható jövedelemszaporulat javíthatta volna, de ez sem következett be. Sőt, úgy a kézműipar, mint a kereskedelem ujabb terheket volt kénytelen vállalni az év folyamán, tekintettel arra, hogy több nagyobbjelentőségű olyan szociális intézkedést léptetett életbe az ipari és kereskedelmi munkavállalók érdekében, amelyeknek gyakorlati végrehajtása elsősorban a munkaadók költségére történt. E jogalkotások viszont a szóbanlévő munkavállalók szociális helyzetét javították, különösen a 48 órás munkahét, a fizetéses szabadság és a kötelezően fizetendő minimális bérek rendszeresítése folytán.

– A foglalkoztatottság az előző év színvonalán mozgott és csak az esztendő második felében, amikor az úgynevezett győri program végrehajtása nyomán megkezdődött a honvédelmi szükségletek kielégítésével összefüggő intenzivebb beruházási tevékenység, akkor kezdett a foglalkoztatottság emelkedni, különösen a nehéz iparban, valamint a textilipar egyes ágaiban. Igy azután az év végére az összes foglalkoztatott ipari munkások létszáma 721.050 főre emelkedett, az előző év azonos időszakában mutatkozott 629.115 munkással szemben.

Az ipari munkanélküliség egy év alatt 33.573-ról 31.10 %-ra csökkent, de ez az év végén még mindig nagyobb volt, mint 1937 decemberében. Ennek magyarázata, hogy az építkezési tevékenység a mult év végére erősen elgyöngült.

A magántisztviselők száma 1938 végén 195.800-at tett ki, valamivel többet, mint egy esztendővel előbb. Részint új adminisztrativ teendők ellátása tette szükségessé a létszámszaporítást, részben pedig a fiatal értelmiségi munkanélküliek elhelyezése eredményezte ezt.

Megemlíti a jelentés, hogy a kormányzat az önálló kisegzisztenicák körében is megerősítette a mozgalmakat, amelyeknek célja, hogy a szociális politika terjeszkedjen ki az önálló kisemberekre is. Ezeknek gazdasági megerősítése érdeke a társadalmi békének és a kívánatos köznyugalomnak. A gondolat gyakorlati megvalósulása természetesen igen alapos megfontolást igényel.

Említést tesz a jelentés a zsidótörvényről, az 1938. évi XV. törvényről. A mult év végéig csak a bejelentések történtek meg, így tehát a törvény kihatását még sem a szociálpolitika síkján nem lehet lemérni, és azt sem lehetett megállapítani, hogy a végrehajtás milyen új anyagi terhet jelent a munkaadókra.