Amikor vagy negyven évvel ezelőtt Röntgen felfedezéséről elterjedt a hír, sokan hitték, hogy nemsokára egészen könnyű lesz mindenki számára átnézni a tárgyakon, belelátni akár az ember testének belsejébe, talán nem is kell hozzá sokkal több, mint egy szemüveg.

Merészebb fantáziájúak úgy képzelték, hogy az ember majd felteszi a röntgenszemüveget, sétál az utcán és nemcsak átlát a ruhán, hanem látni fogja az emberek csontvázát is, tehát mintha csupa csontváz sétálna a világban.

Ezekben az elképzelésekben az volt a hiba, hogy nem a szemüveg a lényeg a röntgensugaraknál, hanem maguk a sugarak, melyek egészen más természetűek, mint a közönséges fénysugarak, habár nagyon közeli rokonságban vannak velük. Közönséges fényt ad a Nap, adnak a lámpák, ez a fény megvilágítja a tárgyakat s az azokról visszaverődő fényt fogja fel aztán a szemünk, annak segítségével lát.

Ha csontvázakat akarunk látni a röntgensugarak segítségével, mindenekelőtt ilyen sugarakkal kell megvilágítani, illetve átvilágítani a tárgyakat, márpedig csak bonyolult készülékekkel lehet röntgensugarakat termelni s ha nincsenek ilyen sugarak, nem is láthatunk a segítségükkel.

Mi kell a röntgenlátáshoz?

A szemünk egyébként sem érzékeny a röntgenfénnyel szemben. De mégha a szemünk recehártyája maga meg is érezné a röntgenfényt, nem érnénk ezzel még semmit, nem látnánk, mert a szemlencse képleten úgy megtörni és a recehártyára vetíteni a röntgensugarakat, mint ahogyan a közönséges fénysugarakat.

Még az üveglencse is képleten erre, tehát még fényképezni sem lehet közvetlenül röntgensugarakkal. A röntgensugár háborítatlanul átmegy az üvegen is, nem egyedül a lencse gyujtópontjában és ezért az üveglencse sem rajzol ki képet röntgensugarakká. Ahhoz, hogy meg is lássuk a röntgenfényben a tárgyakat, át kell változtatni a láthatatlan röntgensugarakat látható fénysugarakká. Ennek van egy igen egyszerű és kényelmes módja.

A röntgenfénynek az a képessége van meg, hogy ha ráeresztjük valamilyen fluoreszkáló anyagra, akkor azt felvillantja zöldeskék színű fényben. Az orvosok is így használják a röntgensugarakat vizsgálataikban. Odaállítják a beteget a röntgensugár elé, aztán az emberi testen áthatolt röntgen fényt rábocsátják egy olyan ernyőre, mely fluoreszkáló anyaggal van bevonva.

Természetesen sötétben történik ez s a röntgenfény a fluoreszkáló ernyőn látható fény alakjában rajzolja ki a képet. Ha a fluoreszkáló ernyő helyébe megfelelően érzékeny fényképlemezt tartanak, azon is megkapják a röntgenképet, minden lencse nélkül, de természetes nagyságban.

A röntgen fényben való látáshoz tehát kell először a röntgenlámpa, mely röntgenfényt ad. Kell aztán sötét szoba, ahol nincs semmi zavaró látható fény és kell a különleges fluoreszkáló ernyő, melyen láthatóan jelenik meg a röntgenkép. Ezen a fluoreszkáló ernyőn nézhetjük a röntgenképet, de le is fényképezhetjük róla közönséges lemezre, melyről aztán másolatokat készíthetünk.

Ha aztán így közönséges fényképet csinálunk a látottakról, ezekről a képekről fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy milyen lenne a világ, ha valóban volna olyan szemüveg, melyen át csak röntgensugarak hatolnak keresztül a szemünkbe.