Mi lenne, ha a szegény bányavállalatok világszerte egyszerre csak kijelentenék, hogy megszüntetik a munkát, mert - elfogyott a szén?..... Először is: megszűnne mindenütt a vasúti közlekedés, ahol gőzzel hajtott vonatok járnak. De még a villamos vonatok nagyrésze is megállna, mert a villamosáramot is legtöbbször a szénnel fűtött gőzgépekkel, turbinákkal fejlesztik.

Sötétbe borulnának a városok, a gyáripar a legsúlyosabb helyzetbe kerülne, mert elvesztené legfontosabb hajtó- és fűtőanyagát. Bajok támadnának a tengeri forgalomban és a természetes kőolajforrások kimerülésével le kellene mondanunk minden mótorról, autóról, a repülőgépről is, mert nem lehetne szénből benzint csinálni.

Összeomlana a vegyiipar, elvesztenők mindazt a rengeteg gyógyszert, fertőtlenítőszert, illatszert, festéket és számtalan más anyagot, aminek mind a szén a kiinduló anyaga. Nem hiába hívja Jókai fekete gyémántnak a szenet. Ez az anyag a mai emberi műveltség számára a gyémántnál is értékesebb. Ha nem lenne, ha hirtelen elapadnának a bányák, a civilizáció olyan válságba jutna, melynek következményeit még elgondolni is rossz.

Szerencsére azonban nem kell mindettől félnünk. A világnak van még századokra szene elég. A szénbányák még bőven ontják fekete kincsüket. Igaz, hogy ehhez a kincshez nem könnyű hozzáférni. Mindenfajta bányamunka közül talán éppen a szénbányászat a legveszedelmesebb. Mert itt fenyeget a bányahalál leggyilkosabb alakja: a robbanás, a tűz. És a gonosz szellem, mely ezt felidézi, a szénbányák rettegett földalatti szelleme: a methán-gáz, a bányalég.

Mondják, hogy Sir Humphry Davy híres multszázadeleji angol fizikust és kémikust egy ízben bányászküldöttség kereste fel és kérte, adjon módot nékik, valami megbízható eszköz alakjában, melynek segítségével idejekorán fel lehet ismerni, hogy methán-gáz van a bánya levegőjében s így a bányászok elmenekülhetnek mielőtt baj történnék.

Davy ekkor (1818-ban) találta fel a róla elnevezett biztonsági bányalámpát. A methángáznak az a tulajdonsága, hogy a legkisebb nyílt lángra tüstént robban; a robbanás ezután felgyujthatja az egész bányát és beomlasztja a tárnákat. Davy lámpája is nyílt lánggal égett de mégsem tudta felrobbantani a bányaléget, mert a lángot finom drótszövetből készült kürtő vette körül.

A bányalég beférkőzött ugyan a lánghoz, meg is gyulladt tőle, de a fémszövet annyira lehűtötte, hogy az égés nem tudott átterjedni a külső térbe. Ugyanekkor azonban a láng körül keletkező halványkékes aureol rögtön elárulta a bányászoknak, hogy methángáz ég a drótszövet alatt, ideje gyorsan menekülni, mert esetleg bekövetkezhetik a robbanás.

Mondják, a találmány annyira bevált, hogy ezentúl úgy rendelték meg egyre-másra a találmányokat a nagy tudóstól, mint a szabótól a ruhát vagy az asztalostól a bútordarabokat. Hanem a technika persze nem elégedett meg azzal a kezdetleges biztonsággal, amit Davy lámpája nyujt. Azalatt a százhúsz esztendő alatt, ami a találmány születése óta eltelt, az ember jó kitanulta, hogyan védekezzék a bánya-halál ellen.

Az első olajlámpákat később felváltották a tökéletesebb, modernebb benzinlámpák, melyeket sok helyütt ma is használnak. Lényegileg csak abban különböznek a Davy-lámpától, hogy benzint égetnek, egyébként pedig a lángot szintén drótból való kosár borítja. A láng szabályozható s ezzel a levegő esetleges methán-tartalmát nagy pontossággal ki lehet kémlelni.

Mikor ugyanis lejebb csavarják a sárga benzinlángot, jobban feltűnik a felette lévő kékes aureola, mely a methán égéséből származik; ennek nagyságából következtethetünk a methán mennyiségére. Az ilyen lámpák már sokszor eléggé bonyolult szerkezetek; különleges zár akadályozza meg, hogy a munkás a tárnában szétszedhesse (mert annak robbanás lehet a következménye) és a zárat csak erős mágnessel lehet felnyitni.

Hanem persze, nyílt lángban soha sem bízhatunk meg minden körülmények között, akármilyen fortélyos szerkezettel védik is, hogy fel ne robbanthassa a bányát! Ezért újabban erősen elterjed a villamos biztonsági bányalámpa. Ennek nincs nyílt lángja, tehát nem is okozhat robbanást. Igaz, hogy nem is jelzi kékes ragyogással a lappangó veszélyt. Ezért különleges szerkezettel, úgynevezett „gáz-indikátorral” szerelik fel, mely a bányalég jelenlétét elárulja.

Rajta is túltesz azonban hír szerint H. Lloyd, egy fiatal angol mérnök találmánya. Ez nem lámpa, hanem olyan szerkezet, melyet a bányában szerelnek fel s azután a bányairodában önműködően adja tudtára a bányafelügyelőnek, hogy a tárnák valamelyikében methángáz lopakodott a levegőbe.

A felügyelő persze, amint észreveszi a készülék jelzéseit, azonnal megteheti a szükséges óvóintézkedéseket, beszüntetheti a munkát a veszélyes szakaszon és erélyes szellőztetéssel távolíttathat ja el a gázt a tárnákból. Képünkön éppen a feltalálót látjuk, amint készülékének működését ellenőrzi.

A szerkezet állandóan résen áll, igazi rendőre a bányák földalatti világának. Ha hihetünk a tudósításoknak, ez a géprendőr minden eddiginél megbízhatóbban őrzi a bányavilág biztonságát a robbanásos bányahalál alattomos veszedelmétől s lehetővé teszi, hogy a munkások a biztonság érzésével fejtsék az életadó fekete gyémántot.