Budapest, január 29.
A szociáldemokrata párt vasárnap délelőtt tartotta meg évi pártgyűlését a vasmunkások Magdolna-utcai székházának nagytermében. A pártgyűlésen az ország minden részből 334 kiküldött jelent meg és a karzatokat zsufolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. A munkásdalárda éneke után Gyürey Rudolf mondott elnöki megnyitót. Viharos lelkesedés közben üdvözölte a Felvidék kiküldötteit, majd a párt célkitűzéseiről beszélt.

- Jelszavunk: - mondotta – mindent az alkotmányos, független Magyarországért, mindent eszménkért és mindent a munkásság felszabadításáért! Azért gyültünk össze, hogy a magyar munkásság állást foglaljon Magyarország alkotmányos függetlensége mellett. Gyürey Rudolf hangoztatta még, hogy a magyar munkásság soha áruba nem bocsátotta magyarságát és külföldi összeköttetéseit soha nem használta fel arra, hogy az ország érdekeinek ártson.

Majd Szakasits Árpád, a párt főtitkára ismertette a pártvezetőség utolsó kétévi munkásságát. - Célkitűzésünk – mondotta többek között – szellemi hadjárat a szélső jobboldali demagógia ellen. Az egész ország olyan nyomás alatt szenved, amely szinte elemi erővel robbantotta ki a függetlenségi gondolatot. Szakasits bejelentette, hogy az utolsó három évben a párttagok száma száznegyvenhét százalékkal emelkedett.

A bizottságok beszámolója után mondotta el beszédét Peyer Károly képviselő:

- Bevezetőül a „jobboldaliság” kérdésével foglalkozott. - Nálunk a jobboldaliság nem konzervativizmust jelent – mondotta -, mint másutt, hanem fokozatosan a diktaturára való áttérést. Azt mondják, hogy a zsidótörvénnyel a gazdasági bajokat akarják orvosolni. Régóta hangoztattuk, hogy a helytelen gazdasági politika katasztrófára fog vezetni. A nagybirtokrendszer, a munkásság nagy nyomora, a helytelen jövedelemmegoszlás az, amelyeken változtatni kell. Az állami bevételek hatvan százalékát a bűrokrácia fenntartására fordítják.

- A visszacsatolt Felvidékről megemlékezve kifejtette, hogy a szociáldemokraták nem állanak népfaji alapon, mert ha a Dunamedence ezer évig gazdasági egység volt, nem lehet Magyarország felosztását Trianon után másodszor is és most már véglegesen népi alapon megcsinálni.

- Egy német lap legutóbb azt írta, - folytatta – hogy azok az államok, amelyeknek a politikája a Berlin-Róma-tengelyhez igazodik, belső berendezésükben a szóbanlévő államokhoz kell idomulniok. Vannak itt bizonyos tünetek, hogy ilyen kormányzási formára áttérjünk. Ez a kormányzási forma távoláll a demokráciától, a parlamentárizmustól és alkotmánytól. Az a tény, hogy szomszédunkban van egy 80 milliós nép, erre a körülményre nekünk is figyelemmel kell lenni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar belső berendezkedésekben nekünk alkalmazkodni kell hozzájuk.

- Ne vádoljanak benünket osztályharccal azok, akik banketteken beszélnek és banketteken ugy ültetik az embereket egymás mellé, hogy a főiskolai képzettségüek a középiskolai képzettségüek gyütt ülnek, a semmiféle képesítéssel birók pedig külön foglalnak helyet. Bontsák el az osztálykülönbségeket.

Ezután több reformot sürgetett, majd beszédét így fejezte be:
- A vezetőhelyen ülők éberen figyeljenek arra, mi történik idebent, mert a felelősségrevonás nem marad el. Egyáltalán nem bizonyos, hogy olyan irányzatok maradnak fenn, mint aminők ma vannak. Kétségtelen, hogy nekünk itt, a Dunamedencében ragaszkodnunk kell függetlenségünkhöz és alkotmányunkhoz. Ne hagyjuk magunkat befolyásoltatni sem igérgetésektől, sem fenyegetésektől!

Ütemes tapssal köszöntötték a kongresszus részvevői a következő szónokot, Borovszki Gézát, Kassa kiküldöttjét:
- Becsülettel küzdöttünk husz évig – kezdte beszédét elfogódott hangon a felvidéki kiküldött – a magyar és a szocialista eszmékért. Nem tagadtuk meg soha magyarságunkat. Megismerkedtünk a cseh csendőrséggel, börtönökkel és ennek ellenére rendithetetlenül hittük a magyar dolgozó nép erejében és feltámadásában. Azt mondták ránk a csehek, hogy hazafiatlanok és magyar irredenták vagyunk. Most pedig lehet, hogy a választójogi törvény értelmében nem lesz szavazati jogom és én, a volt törvényhozó, Kassa város képviselőtestületében ma nem foglalok helyet, pedig az ottani urak között olyanok is vannak, akik két nappal a honvédség bevonulása előtt az utcán tótul kiáltották: „Kassát pedig nem adjuk!” Egy cigány és egy keresztényszocialista munkásképviselt Kassa város munkásságát a törvényhatóságban. Debrecenben szemünkre vetették, hogy szabadkőművesek vagyunk, igenis, szabadok akarunk lenni, hogy mint kőművesek megépíthessük ennek a nemzetnek igazi palotáját.

Délután három órakor Mülek Sándor felszólalásával folytatták a vitát. A szónok azt hangoztatta, hogy a zsidókon akarnak ütni és ehelyett keresztény munkások és tisztviselők kenyerét veszik el.

Kabók Lajos beszéde után Zuschlag Vilmos a németajku munkások megbizásából azt fejtegette, hogy a magyarországi német közvélemény tekintélyes része szemben áll a németség uj egyesületével, amely az iskolai oktatás követelésével akarja a nemzeti szocializmust behozni Magyarországra.

Szakasits Árpád tett ezután érdekes bejelentést. Közölte, hogy Propper Sándor, Deutsch Jenő, Mónus Illés, Büchler József és Györki Imre nem óhajtanak tisztséget vállalni a vezetőségben.

Szobek András, Fodor Gyula, Katona János beszéde következett, majd Bányás István földmunkás (Mezőberény) szólalt fel:
- Tiltakozom az ellen – mondotta –, hogy bárki a mi nyomoruságunkból vásári komédiát csináljon. Felelőtlen uszítás folyik a vidéken. Már nemcsak zsidóznak – éjjel beverik a zsidók ablakait, nappal pedig hitelbe vásárolnak tőlük -, hanem a keresztényeket is egymásra uszítják.

Borbély János bányász és Peyer Károly rövid felszólalása után a kongresszus elfogadta az előterjesztéseket és hozzájárult ahhoz, hogy a párt neve a jövőben Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyett így hangozzék: Szociáldemokrata Párt.

Végül Szeder Ferenc záróbeszédében hangoztatta, hogy Magyarország nem akar gyarmati állam lenni. A magyar munkásság őrzője és védelmezője akar lenni az ország függetlenségének.