A Felvidék, főleg a Csallóköz visszakerülése aktuálissá tette a Duna északi szakaszának hajózási problémáit. Főleg Győr városa foglalkozott sokat ezzel a kérdéssel és az egyik tanácskozáson Tőry Kálmán műszaki tanácsos, a győri Folyammérnöki Hivatal főnöke érdekes ötletet vetett fel.

– Mielőtt a Dunát szabályozták – mondotta Tőry – a hajóforgalom jó része a mosoni ágon keresztül bonyolódott le. A folyammeder, – ahol most is nagy hajók járnak – ugyanis tele volt gázlókkal, alacsony homokpadokkal, amelyeken fennakadtak az uszályok. A gabonaexport Győrön keresztül bonyolódott le és ezért szereztek nagy vagyonokat a győri gabonakereskedők.

– 1888 és 1896 között végrehajtották a Duna fél medrének a szabályozását. A Csunynál épített Duna-zsilip nagyfontosságú lett Győr életére is, mert állandó vizet biztosított a város részére. A mosoni ág viszont alkalmatlanná lett a hajózásra és a nagyobb hajóforgalom ezért kerüli el Győrt. Ideális lenne tehát, ha a mosoni ágat kikotornák és átvágnák a kanyarulatokat, hiszen a főág egyre jobban elzátonyosodik, mert a hegyekből ide kerülő hordalék feltölti a medret.

– A kanyarulatok átvágásával egyidejűleg erőműtelepeket is lehetne építeni, ami hatalmas energiát jelentene. Az egész Kisalföldet innen látnák el elektromos árammal és a bánhidai centrálé energiáját az ország más részein lehetne felhasználni. A tervek már el is készültek és a költségvetés azt mutatja, hogy 30 millióra lenne szükség e nagyarányú szabályozás végrehajtására.