Személyesen és magható levélben közölték szándékukat a művésszel

Mesébe illő, olyan szép és olyan hihetetlen, ami Ráday Imrével, a Vigszínház művészével történt. Ismeretes, hogy Rádayt az uj színésznemzedék egyik kimagasló, országosan népszerű tagját első jelentkezésekor, formahibák miatt, nem vették fel a színészkamarába.

Ennek a híre eljutott a tengerentulra is és az amerikai magyar közönség szintén nagy sajnálkozással vette tudomásul, hogy a kamarai döntés értelmében Ráday Imre nem léphet többé magyar színpadra. (Meg kell jegyeznünk, hogy e pillanatban is különleges kamarai engedély alapján játszhatik csak esténkint a Vígszínházban az idény befejeztéig.)

Ráday Imrét jól ismeri az amerikai magyar közönség a filmről. Nem csak ismeri, hanem szereti is, filmjei nagy népszerűségnek örvendenek odakint, hiszen egy-egy bemutató után a leveleket tömegével küldik a gratulálók. Vasárnap érdekes tartalmu levelet kapott a fiatal művész Hammond városából, amely az USA Indiana államában fekszik.

A szivélyes és meleghangu levelet Dudás János és neje Gólya Margit irták – dusgazdag konzervgyáros házaspár – s arra kérik Ráday Imrét, hogy ne keseredjen el, ne veszítse el a kedvét az események miatt, mert ők mindig tárt karokkal várják ki Amerikába a „fiukat”, sőt bármikor hajlandók őt örökbe fogadni.

Egyetlen sorban kell csak tudatnia elhatározását s ők mindenben készségesen sietnek a segítségére. A levélen természetesen ott áll a pontos cím is: Margaret G. Dudas, 6744 Columbia Ave. Hammond, Indiana, USA. Vígszínházi öltözőjében beszélgettünk a nem mindennapi eseményről Ráday Imrével, aki izgalommal, sok meghatottsággal szorongatta kezében az amerikai házaspár levelét.

- Ennek a meghatóan kedves levélnek – magyarázza Ráday – előzménye van. Néhány hét előtt történt, kopogtattak az öltözőm ajtaján. Ezután belépett két alacsony, molett emberke, egy hölgy és egy úr. Szélesen, teliszívvel mosolyogtak, vakítóan fehér fogsorokkal. Amerikaias kiejtéssel mutatkoztak be: Mister Dudás János, Missis Dudás Jánosné – mondták. És mindjárt közvetlenek és kedélyesek voltak, mintha már nagyon régen ismernénk egymást. Kiderült, hogy az Amerikába került filmjeiről valóban régen ismernek már. „A mi gyerekünk…” – mondta ellágyulva az asszony.
Elmondották, hogy nincsen gyerekük és elhatározták, hogy engem, kedvencüket személyesen felkeresnek s ajánlatot tesznek, hogy menjek ki velük Amerikába, ahol rögtön örökbefogadnak.
„Van gyár, van vagyon, csak egy ilyen derék fiu hiányzik…” – mondta Missis Dudás. Megtudtam tőlük azt is, hogy jelenleg európai körúton vannak. Akkor még csak mosolyogtam ezen a fantasztikus ajánlaton! Ma már, hogy ez a kamarai ügy közbejött, komolyan foglalkozom a gondolattal hogy a tavasszal kiutazom Amerikába és elfogadom a kedves Dudás-házaspár mesébe illő ajánlatát.
Azt hiszem, ez lenne életem legjobb szerződése! A szerep is csábító és kitűnő: amerikai milliomos fiatalember. Mintha már játszottam volna ilyet a Vígszínház színpadán…