Budapest, február 27.
Gróf Teleki Pál miniszterelnök parlamenti bemutatkozó beszédében, amikor nagy elvi kérdésekről szólt, tanuként hivatkozott a tudós Teleki Pálra, aki a p o l i t i k u s álláspontját is pregnánsan meghatározta „Európáról és Magyarországról” című művében.

Nekünk, akik a tudós politikus könyvét olvastuk és ismertük, a miniszterelnök sok megállapítása nem volt meglepetés. Azért mégis ugy éreztük, egyik-másik kérdésnél egy kicsit részletesebb magyarázat is elkelt volna – hiszen, a professzor úr tudja legjobban – vannak jobb és gyengébb tanulók is! Ezért most gondolatban felkerestük gróf Teleki Pál tudós professzor urat s megkértük, mondjon még egy pár szót a miniszterelnöki nyilatkozathoz ugy, ahogy könyvében is megírta.

- Nagyméltóságodnak azt a kijelentését – mondottuk a könyv előtt ülve -, hogy tanítói mivoltát a miniszterelnöki székben sem tudja levetni, sokan félreértették. És nem tudták elgondolni, miért kell olyan nagy sulyt helyezni nemcsak hazai, de európai viszolnylatban is az ifjuság mellett a felnőttek nevelésére is.

Megjegyzésünkre a tudós Teleki Pál gróf 1933-ban Párisban tartott előadásának megállapításával a következőkben válaszolt:
- Ha Európa jövőjével foglalkozunk, a nevelés, a tanítás kérdésének első helyen kell állania. Itt mindjárt le akarom szögezni azt, hogy ezalatt nem tudományos oktatást és nevelést értek. Dacára annak, hogy egyetemi tanár vagyok, azt tartom, hogy a nevelésben a tudomány és tanítása másodrendű kérdés. A nevelés első feladata az erkölcsi nevelés és elsősorban arra kell törekednünk, hogy erkölcsi eliteket neveljünk. Oda kell törekednünk, hogy a szám, a tömeg kultuszával szemben az értéket, a kvalitást emeljük ki! Mert manapság a politikában és a gazdasági életben is a szám és a tömeg az, ami még dominál s amit, mint erőt felhasználnak és kihasználnak.

- Az érték tisztelete látszólag ellentmond az egyenlőség elvének! – jegyeztük meg szerényen a tudós fejtegetéseire.

Gróf Teleki Pál nyomban válaszolt erre is:
- Csak látszólag mond ellent, mert az egyenlőséget annyira kell tisztelni csak, amennyire a természetben megvan. És minthogy ott távolról sincs meg százalékosan, sohasem is sikerült semmiféle rendszerrel azt valóban megvalósítani – jelszavak kivételével. Őszintébb és egészségesebb megismerni és elismertetni az egyenlőtlenségnek természeti tényét, ami különben nem is olyan kemény sors.

- Kegyelmes uram – mondottuk -, a pártpolitikusok rendszerint azt hanggoztatják, hogy  a tömeg a választáskor megmondja, kit tart olyan értéknek, hogy érdekelt képviselje.

A válasz ez volt:
- Ha megengedjük, hogy Európát a középszerű embereknek részvételével és hozzászólásával vezessék és válogatás nélkül mindenkinek szava érvényesüljön, akkor szellemi értékeinket nem fogjuk tudni megmenteni. És nem a választási rendszerek fejlesztésével fogjuk az alkalmas embereket kitermelni! Mert sohasem a választás formája és jellege a lényeg, hanem a választó jelleme.

- Nagyméltóságod említette már máskor is, hogy európai tömegekben erős ellenszenv támadt fel a közelmult bizonyos módszereivel szemben és mindinkább keresnek valamit, ami erőt, hitet ad. Ez – mondottuk -, a politikában is kell, hogy éreztesse hatását.

- Ezek a törekvések és vágyak a politikai téren a diktaturáknak kedveznek, - válaszolta gróf Teleki Pál. – Ha körülnézünk Európában, sokkal több diktaturát látunk, mint amit annak nevezünk. S e diktaturák közül azok sikeresek, amelyek hitet tudnak adni, bizalmat egy célban. Ugyanazt látjuk a politikában, mint a tudományos és a szellemi életben: szintézisnek, világnézetnek, az átfogónak keresését. Ez a pillanat kedvez annak, hogy az embert jobban kössük sajátos környezetéhez, visszavezessük ebbe, hogy megmentsük a gyökértelenségtől, a mindentől való elszakadástól és visszavezessük a természetes, veleszületett szintézisbe, miliőjébe és családjába. Ha ezeket az erőket támasztjuk fel és fejlesztjük, akkor fogjuk legjobban megerősíteni Európa dinamizmusát, öreg kontinensünknek ezt az őserejét.

- Ha már Európáról szól Nagyméltóságod, - vetettük közbe, - engedje meg, hogy utaljunk a mai idők állandó nyugtalanságaira és sokszor hangoztatott „válságos” pillanataira.

- Európán belül a materiális és immateriális, a gazdasági és érzelmi kérdések szorosan és bonyolultan szövődnek össze. A kapcsolatok nép és föld, nemzet és haza, sőt együttlakó, vagy szomszédos népek közt, sokkal bonyolultabbak, sokkal mélyebbek, tradicionálisabbak. Ha ezeket felismerjük, világosabban állanak előttünk a teendők. Nem felszínes orvoslásra van szükség, hanem mélyreható, minden máról-holnapra való szempontot és melléktekintetet félretevő átalakításra. Egy sajátos európai fórumhoz kellene áttenni mindazon problémákat, amelyek sajátosan európaiak, mint aminők például elsősorban a kisebbségi kérdés és bizonyos gazdasági vonatkozásaitól eltekintve a revízió kérdése is.

- Engedje meg Kegyelmes Uram, hogy a revízióval kapcsolatban emlékeztessem arra, hogy az érdekelt államok éppen velünk szemben mindig saját statisztikai kimutatásaikra hivatkozva, próbálták igazukat bizonyítani. A háboru előtt pedig köztudomásu volt, hogy  a magyarországi statisztikák mindig a lehető legtökéletesebben megközelítették az igazságot.

A tudós professzor ezeket mondotta:
- Olyan bizonyítékokat találtam, amelyek igazolták előttem, hogy a magyar népszámlálási statisztikában mindenki feltétlenül megbízhat. Igy példának okáért: Erdélyben a vallási statisztikával ellenőrizhetjük a nemzetiségi statisztikát. Valaki mondhatja azt, hogy magyar – és ugyanaz az ember holnap azt mondhatja, hogy tót. De ki van zárva, hogy valaki ma azt mondhassa, hogy római katolikus és holnap azt, hogy protestáns, mivel vallása az anyakönyvbe be van írva. A zsidók vagy magyaroknak, vagy németeknek vallották magukat. Azért említettem ezt, mivel amerikaiak kifogásolták, hogy néprajzi térképünk nem tünteti fel a zsidó nemzetiséget.

- Excellenciádnak ez a megállapítása – szóltam közbe – részben válasz arra is, amit a most szőnyegen levő zsidójavaslat bizottsági tárgyalása során egyes képviselő urak állítottak, ugyanis azt, hogy a zsidóság nagy tömegei az utódállamokban megtagadták magyar voltukat. Azt is mondották ugyanezek a képviselő urak, hogy
a kiegyezés utáni ugynevezett liberális korszak alatt elért eredmények nem jelentősek
és az igaz magyar szellemiséget sokszor meghamisították?

- A kiegyezés utáni ötven év talán legnyugodtabb korszak volt Magyarország életében! Megszoktuk ezt a legalkotóbbnak is tekinteni. A gazdasági erők mellett hatalmas kulturális erők játszottak közre.

- Engedje meg Nagyméltóságod, hogy még egy megjegyzést tehessek a mai időkben nálunk talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó zsidókérdéssel kapcsolatban. Nagyon gyakran halljuk azt a megállapítást, hogy nálunk a zsidóság nem asszimillálódott,
de ugyanakkor elfelejtik ezek az urak, hogy Magyarország ellen nagyon sokszor hangoztatták azt a vádat, hogy nálunk erőszakos magyarosítás folyt.

- Külföldi előadásaimban, ha röviden is, de ezekkel a vádakkal is foglalkoztam – mondotta gróf Teleki Pál. – Még ha lett volna is ilyen magyarosítás, nem tartanám helyénvalónak a vádat, mert minden nemzet ezt teszi, minden nemzet, amely nem vesztette el életenergiáját, asszimilálni törekszik. Tárgyilag csak annyit akarok megjegyezni, hogy a magyar békedelegáció statisztikai munkálati minden vitán felül azt bizonyították, hogy nem az iskola és nem a törvényeink magyarosítottak, még sokkal kevésbé német nyelvű katonaságunk, hanem: a gazdasági élet. A gazdasági életbe már kilépett évjáratok magyarosodtak a legerősebben. Tehát nem megszervezett, hanem élő gazdasági és társadalmi folyamat volt a magyarosítás oka. Különösen a lakosság állandó szivárgása a megművelt területekhez viszonyítva, aránylag még mindig gyéren lakott Alföldre, amely majdnem teljesen magyar lévén, az idegen elemeket könnyen felszívta. A városi lakosságot magyarosította az egész országban a nemzeti fellendülésben viruló ipar és kereskedelem és ezáltal magyarosított a városba özönlés folyamata, amely világszerte ekkor volt legerősebb.

Ezzel a nagyjelenségű megállapítással véget ért „néma” intervjunk, amelyet a tudós professzor urral, Magyarország miniszterelnökével, gróf Teleki Pállal folytattunk – az ő tudtán és beleegyezésén kívül.

Dr. T. Boros László