Már a szeptemberi válságban észrevettem, hogy csupa háborús emlék közt élünk. Kinyitottam egy művészettörténetet: csatakép. Kinyitottam egy verskönyvet: harci dal. Az angol iskolai rádió elküldte a képes tanrendjét. A képeken perzsák kaszabolják a rómaiakat, normannok négyelik az angolszászokat, spanyolok füstölik az indiánokat. Az első szemüveges napon tűnik fel mások szemüvege, az első háborús napon az örök utca-, szoba- és könyvdísz: a háború.

Most Daniel George s a kitűnő Rose Macaulay (a történész dédunokája) összeválogatott egy vaskos antológiát. All in a Maze a címe egy angol verssor után. "Nagy Fejetlenség"-nek lehet fordítani. Pár száz vers- és prózaszemelvényből megtudjuk, miképp vélekedtek a kiváló szellemek a háborúról Aischylostól múlt szeptemberig.

A szellemóriások véleménye természetesen a háborúról is különbözik. Van, aki szomorkodik, van aki beletörődik, van akinek tetszik. Ez a kisebb meglepetés. Sokkal érdekesebb az idézetek keltezése. A legtöbbje nem háborús évszám. Legalább tudtommal nem volt az. Sőt pontosan ezekről az évekről gondoltam, hogy háborús szünidők. A korabeli szerzők azonban nyilván tudták, miért beszélnek jelen időben.

Rövidebb s hosszabb keresgélés után rá is bukkantam a szóban forgó háborúkra. Némelykor egy helyett háromra. Most aztán már csak azon töprenghettem, hogy a három közül melyikre gondolt a szerző?

Cs. Szabó László