Újpest – Ferencváros 1:0 (1:0)

Üllői-úti sporttelep – 6000 néző. – Játékvezető: Podubszky.
A Ferencváros karácsonya meglehetősen rosszul sikerült. A két bajnoki pontot az Újpest tűzte a karácsonyfájára. Az Újpest 1:0 arányú győzelemmel ugyanannyi pontra tett szert, mint a vezetőhelyen lévő, de jobb gólaránnyal rendelkező Kispest, viszont a Ferencváros az ötödik helyre zuhant. A sport krónikásának el kell mondania, hogyan történt mindez.

Nincs szó megfejthetetlen rejtélyről. Egyszerű az egész. A 90 perces mérkőzésen a Ferencváros 80 percig rohamozott, viszont az Újpest támadása idejét összegezve – 10 percig támadott és egy messziről küldött labdával gólt szerzett. És ezt az előnyt végig tartani tudta.

A második félidőben a legtöbbször tíz játékosát vonta védelembe és ez a taktika sikerült. Ha valamelyik rendszer hirdetői bármit akarnának elkönyvelni a saját rendszerünk számára, az semmi más nem volna, mint blöff.

Mert itt nem volt sem angol, sem olasz, sem közép-európai rendszer. Az Újpest egyszerűen arra rendezkedett be: nem engedi gólt lőni a Ferencvárost. Ezt az elgondolást kettős szerencse kísérte. Sikerült gólt elérniük, és amikor már ők maguk nem tudták megakadályozni az ellenfél góllövését, pártjukra állt a szerencse.

A ferencvárosi védelem, de főleg a fedezetsor. Pósa – Sárosi III. – Hámori alig engedte szóhoz jutni az ellenfelet és állandóan akcióra késztetett a csatárait. A meglehetősen gyors újpesti védelem azonban lerohanta a ferencvárosi Mickey Roonykat.

A zöld-fehér csatársorban három fiatal játékos kapott helyet: Ortay, Horváth II. és Suhai. Kétségtelenül igen tehetségesek és most sem játszottak rosszul, de az akciók befejezését már nem tudták keresztülvinni a rutinírozott újpesti védelem ellenében.

Itt maradt tehát a csatársorban Sárosi György dr. és Kiszely. Az utóbbit a havas síkos pályán, míg megfordult, már rég leszerelték. Sárosi György doktoron pedig állandóan három újpesti játékos lógott a szó legszorosabb értelmében.

Így is több gólhelyzet akadt. Kiszely kitört, a labdát a kapusnak lőtte, aztán később mellé helyezte. Közben Ádámot Polgár csak nehezen tudta szerelni. Sárosi dr. kiugrása után a kifutó kapus mellett kapu mellé rúgta a labdát.

Az első félidő közepén Balogh túl erélyesen szereli és azért tüntettek ellene a tribünön. Az egyik néző szidalmazta az újpesti játékost, mire Cseh, a Hungária centercsatár odament az izgatott nézőhöz és rendreutasította.

Azt mondotta Cseh, hogy joga van tapsolni, de becsületsértésektől tartózkodjék. A 42. percben esett a mérkőzés egyetlen gólja. Sárosi faultolta Vinczét. A 25. méteres szabadrúgást Szalai lőtte. Pálinkás kiütötte, a labda odakerült a kaputól 20-25 méternyire álló Vinczéhez, aki onnan a sarokba célzott és a labda beperdült a ferencvárosi kapuba.

A második félidőben a jugoszláv játékvezető erélyes kézzel igyekezett megakadályozni minden durvaságot, amelyre a csúszós talajú pályán számtalan alkalom kínálkozott. A Ferencvárosnak igen sok reménykeltő kísérlete volt a kiegyenlítésre, amely azonban az utolsó pillanatokban mindig meghiúsult.

A vége felé Szalai megsérült, jobbszélre állt statisztálni. Ádám lett a jobbfedezet. A sérült Szalain kívül még csak Hidasi volt elől, a többiek mind védekeztek.

Az utolsó tíz percben Sárosi Béla előrement jobbösszekötőnek és Pósa lett a centerhalf, Horváth pedig a balfedezet. Okoztak is néhány kavarodást az újpesti kapu előtt, de az eredmény nem változott.

A győztes csapatban a legveszélyesebb játékos Ádám volt, jól játszott Szalai és Balogh – az utóbbi fölösleges durvaságokat vét – és remekül védett Sziklai is. Pálinkásnak alig volt dolga… A Polgár – Szojka hátvédpár és a már említett három fedezetjátékos valóban nagyvonalú játékot mutatott.