Magas kősztéla tetejéről szelíden és megbékülten néz le reánk Ambrus Zoltán feje. A múzsa szépséges női alakja hódol előtte és tekint fel hozzá. Ami Ambrus mivoltában testi volt, úgy érzékítette meg és adta át az utókor számára síremlékének ihletett művésze, Beck Ö. Fülöp, aki életének egyik legharmóniásabb művét alkotta meg benne.

Csöndes és bensőséges irodalmi ünneppé lett a síremlék felavatása. Összegyűltek reá azok a legjobbak, akik ismerték Ambrust, nemcsak az írót, hanem az embert is. Ösmerték és szerették, mindenekfölött pedig tisztelték. Mert a tisztelet érzése volt az, amit az emberből Ambrus lénye már első találkozásra kiváltott. Tisztelet előkelő egyénisége, élete menetének nemessége és íróművészetének nagy teljessége iránt.

Szépen jellemezte felavató beszédében Ambrus írói egyéniségét és művészetét Voinovich Géza. Ambrus Zoltán az írók írója volt - ismételte meg Bródy Sándor megállapítását -, ami azt jelenti, hogy művészi képességei olyan mértékűek voltak, hogy azok méltánylására csupán azok lehettek képesek, akik maguk is az írás mesterségében nevelkedtek és mesterkedtek. Beszédét azzal a felszólítással fejezte be, hogy olvassuk Ambrust.

Az író és művész megbecsülésének valóban ez az igazi módja. Vajon olvassák-e Ambrus könyveit? S milyen mértékben? Síremlékének felavatásán, amely magáért beszélő irodalmi ünnep volt, inkább csak ifjabb és idősebb kortársait láttuk. A fiatalabb nemzedékeket hiába kerestük rajta. Hová lettek róla a fiatalok? Hisz Ambrus mindig szerette a fiatalokat, és ahol tehette, egyengette útjokat. De a fiatalok, úgy látszik, nem olvassák Ambrust. A divat fontos tényezője az írói népszerűségnek, és Ambrus sohasem volt a divat kegyeltje.

De úgy látszik, nem is könnyű dolog Ambrust olvasni, hisz munkái nem forognak a piacon. Elfogytak, s hozzájuk férni már inkább csak a nyilvános könyvtárakban lehet. Nem memento ez a síremlékfelavatás arra, hogy az olyan író alkotásait, mint Ambrus, nem szabad az elfeledésre bízni? Ambrus Zoltán újabb irodalmunk klasszikusai közé tartozik. S klasszikus azt jelenti, hogy örökké élő, és az eljövendő nemzedékek tiszteletében és áhítatában meg-megújhodó.

Elek Artúr