Vasárnap nyitva voltak Budapest üzletei.
Csomagokkal megrakott emberek jártak az utcákon, szóval ezüstvasárnapon a rendes, megszokott karácsonyi képe volt a fővárosnak. Az egyes ilyenkor különösen látogatott üzletekhez fordultunk, hogy megkérdezzük tőlük, hogy fest belülről, a pult mögül az idei karácsonyi vásár.

Az ékszerész ezt mondta:
– Ezüstvasárnapon közepes volt a forgalmunk. Ebben azt hiszem, nagy szerepet játszott a rossz idő is. Csatakos utcákon nem szeretnek az emberek vásárolni. A közönség általában az olcsó ajándéktárgyakat kereste. A szempont az volt, hogy mutatós legyen, sőt sokkal mutatósabb, mint az óra. Cigaretta-szelencékben, ezüst púderdobozokban és mokkakészletekben volt a legnagyobb forgalom.

A divatáru kereskedő így látja a vásárt:
– Nálunk igen nagy forgalom volt. Természetesen a haszon már lényegesen kisebb. A közönség nálunk is az olcsó cikkeket kereste. Érdekes, hogy mindenki alkudott. Persze, mi igyekeztünk a közönség pénztárcájához idomulni és néha bizony „késhegyig menő harc” után, filléres differenciák miatt nem jött létre az üzlet. Olcsó szöveteket vásárolták és nagyon sok nyári imprimét.

A férfidivat kereskedő is a rossz időre panaszkodik:
– Hóesésben nem szeret senki a városban sétálni, ezért ez a vasárnap inkább vas volt, mint ezüst. A közönség nagyrésze inkább azért jön be a boltba, hogy kiválassza az anyagot, a karácsonyi pénzeket még csak egy-két helyen fizették ki és így a fixfizetéses emberek ezen a napon még nem tudtak vásárolni. A hölgyek főleg nyakkendőt vesznek férjüknek és csak ritkán kel el egy luxuscikk, drágább selyemköpeny vagy selyemsál. Érdekes megfigyelésünk, hogy az emberek a drágább és jobb cikkeket keresik, még akkor is, ha abból csak egy darabot vásárolnak.