Közel két évtizede kedvezőtlen a magyar nagymalmok konjunktúrája, ami természetes következménye a trianoni országcsonkításnak. Igen kevés olyan malom volt, amely üzemeinek átállításával és egyéb intézkedésekkel racionalizálni tudta termelését és az elmult években nyereségre tett szert. A legtöbb nagymalom vagy tönkrement, vagy pedig a tartalékaiból él.

Ugylátszik, hogy az 1939/40-es gazdasági év sem hoz örvendetes változást ezen a téren.
Az idei kitűnő buzatermésből nem sok hasznuk van a nagymalmoknak, amelyeknek raktárai tele vannak nullás liszttel. A fehér liszteket külföldön kellene eladniok a malmoknak és üzleteredményük attól függ, hogy a lisztexportot milyen könnyítésekkel teszi lehetővé a kormány. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a quarnerói zónában mintegy 320 vagón liszt kivitelére van kilátás. Ezenfelül számítani lehet arra, hogy Németország is átvesz legfeljebb fél millió mázsa fehér és takarmány lisztet.

Abban reménykednek a malmok, hogy az olasz királyság kontingenst állapít meg a magyar lisztre és ez legalább ezer vagón lesz. Olaszország kétségkívül jól tudná használni a magyar malmok termékét, eddig azonban az ottani malmoknak sikerült megakadályozniok azt, hogy magyar liszt kerüljön nagyobb mennyiségben az olasz birodalomba.

Valutabevételt jelent, bár jelentős áldozatokkal jár a nonkliring államokba történő lisztexport. Tavaly már erősen lecsökkent ebben az irányban a malmok kiviteli tevékenysége, mindössze 60.000 mázsa exportra kerülhetett sor. Kivánatos lenne, ha ezekben a viszonylatokban is új lehetőségekhez jutna a magyar malomipar.