Tanúim a történészek. A magyar sose nyugodott bele Zrínyi, Széchenyi és Teleki László halálába. Időnként felröppen egy levél, a gyilkost keresi. Hagyják már az urak a mesét az öngyilkosságról. A vadkan egy fa mögül célzott Zrínyire, Széchenyi pisztolya az ablakon át sült el, s ki látta, amikor Teleki magára lőtt? Nehéz velük vitatkozni. Hegedüs Loránt Döblingben végigpróbálta Széchenyi halálát: nyilvánvaló az öngyilkosság. De a levelek azért csak jönnek.

Örüljünk neki. Addig élünk, amíg gyanakszunk. Jó tudni, hogy az ország minden zugában akad ilyen gyanakvó magyar. Talán csakugyan volt valami mellékíze Mátyás utolsó ételének. Talán csakugyan egy fa mögött állt a csáktornyai vadkan.

A parasztnak is hiába mondják el Rákóczi és Rudolf hiteles halálát. Népszabadító királyfiak voltak, legalább így tartja a rege, lakolniuk kellett. Mert a szabadító királyfi vagy örökké bujdosik, vagy a vérét veszik. "És a maga szempontjából csakugyan a parasztnak van igaza", mondja erre Ortutay barátom.

Cs Szabó László