Pár év előtt csak a humor halálára készültünk. Úgy látszik, az egész szépirodalom utánahal. A vallásháborúk s a cézárok elírják előlünk a regényt. Az új Tolsztoj valószínűleg csak 1940 táján születik és 1980-ban kezdi el az új Háború és Békét. Moszkva égése hatvan évvel megelőzte Tolsztoj leírását, Sebastopol korabeli ostromáról ő is csak naplót írt. Balzac a kortársaiban az apja nemzedékét festette. Proust a világháború küszöbén kezdett a Dreyfus-kori Franciaország körképéhez. A kortárs Zola még csak egy pamfletet írt a perről, regényciklusát visszavetítette a második császárságba.

Mi a nyersanyagot szállítjuk 1980-nak. Vérünkből táplálkozik a remekmű. Duhamel, Giono, Green, Montherlant, Jules Romains egy év óta abbahagyta a regényírást beállt tanúnak. A "Discussion Library"-ben s a filléres "Pelican Library"-ben egymást űzik a helyzetjelentések. A reneszánsz óta nem volt ilyen nagy politikai irodalom.

Mindenki az új Tolsztojnak ír. 1980-ban bezárkózik az "Őrjárataink"-kal mindenkiből kiír egy-két mondatot. A politikai és kisebbségi kitagadottakat különösen szereti. Vesz egy csöpp vért, Konrad Heidenből, egyet Schikeléből, egyet Borgeseből, egyet a madridi Machadóból, aki belehalt a menekülésbe, egy csöppet a brassai Szemlérből. Félisten lesz s a félistenek sok vérre szomjaznak.

Cs. Szabó László