Erre a kérdésre felel özvegy Bartha Miklósné, az Andrássy- úti trafiktulajdonos

A méltóságos asszony trafikja csendes vasárnap délben. A verőfényes, langyos tavasz a zöldbe csábítja a környék népét: kevés a vevő az Andrássy – úti dohányosboltban. A Méltóságos Asszony – Bartha Miklósnak, a századforduló törhetetlen függetlenségi és Kossuth – párti politikusának, idősebb Ugron Gábor fegyvertársának és a millenniumi idők kíméletlenül szókimondó, érceshangú, honszerelemtől izzó, bátor és engesztelhetetlen publicistájának özvegye,- nincs benn a trafikjában. Másodikemeleti kis lakásban lakik özvegy Bartha Miklósné. A konyhából nyílik a kis udvari szoba egyetlen szobája.

A berendezés a múlt emlékeit eleveníti fel. Nemcsak stílusával. A képek, a könyvek, a dísztárgyak – egytől egyig csupa emlék. A kis könyvespolcon Bartha Miklós válogatott írásai és néhány angol könyv. A méltóságos asszony kiválóan beszél angolul, angol nyelvórákat is adott, hogy megélhetését biztosítsa. Mert a kis trafik nem elég a megélhetéshez…

Abból az alkalomból kerestük fel vasárnap Bartha Miklós özvegyét, hogy mostanában ismét emlegetik 34 évvel ezelőtt elhunyt nagynevű férjét. Kiadják Bartha Miklós Kozárföldön című híres- nevezetes könyvét, amellyel bizonyítani akarják, hogy Bartha Miklós már több mint másfél évtizeddel a háború előtt – antiszemita volt.

Bartha Miklós özvegyét, ezt az ősz hajú, csillogó szemű dámát, aki ma is élénk figyelemmel kíséri a kül- és belföld eseményeit egyaránt, mindenekelőtt a Kazárföldön újbóli megjelenéséről kérdezzük. Szívesen elmondja az előzményeket.

- Két fiatalember jelent meg nálam, elkérte a mű első kiadásának egy példányát és megkért, hogy engedjem át a könyv kiadásának jogát. Természetesen szívesen adtam beleegyezésemet, örülök, hogy ismét kiadják, ismét olvasni fogják a férjem írásait.
- Ezzel kapcsolatosan – vetettük fel a kérdést – sokat írtak arról, hogy Bartha Miklós antiszemita volt. Ez igaz?
- Erre a kérdésre – feleli Bartha Miklósné – röviden és határozottan válaszolhatok. Én, a feleség mindenkinél jobban ismertem a férjem humánus gondolkodását. Tudom tehát, nem volt antiszemita. A kazárokat támadta, de a kazárokat támadták a hazafias zsidók is. Miután bejárta a kazárföldet és megírta könyvét, tette ezt a kijelentést: „Kérem a becsületes, hazafias zsidóságot, ne azonosítsa magát a kazárokkal!” Csak azokat a zsidókat nem szerette, akiket nem tartott jó magyaroknak. De ez nem volt antiszemitizmus- mert éppen így nem szerette azokat a keresztényeket sem, akik nem jó hazafiak.

A beszélgetés a múltból visszakanyarodik a jelenhez. Özvegy Bartha Miklósné mélabúsan, de elkeseredés nélkül beszél arról, hogy bizony nehéz az élete. Nehezen él meg. A kis trafik keveset jövedelmez, nyugdíjat nem kap, csupán havi negyven pengő hetven fillér kegydíjat a kultuszminisztériumból. Bartha Miklós puritán ember volt, csak becsületet szerzett harmincéves közéleti pályáján…