Milyen a franciak Maginot-erődsorozata, amely a La-Manche csatormától a svájci határig terjed?

A Genfi tó partján áll az az ultramodern stílban épült palota, amelyben évente négyszer - néhány napon át – nagy és kis nemzetek kiküldöttei - már vagy tizenöt év óta a világbékéről beszélnek. És talán ugyanattól a naptól kezdve, amikor ennek a bérpalotának lehelyezték alapkövét, a világon megindult egy őrült fegyverkezés.

A világ különböző pontjain száz és száz titkos laboratóriumban borzalmas hatású gázak felfedezésén, ezer meg ezer gyártelepen szörnyűséges embergyilkoló szerszámok előállításán törték és törik a fejüket tudósok, vegyészek, mérnökök ... Hogy ezekből a tömegmészárlásokra szánt anyagokból és fegyverekből mi és mennyi valósult már meg, ez természetesen az államok féltve öntött titka.

Ezzel az örült fegyverkezéssel párhuzamosan folyik már hosszú évek óta és hatalmas tempóban a nagyhatalmak határainak megerősítése. A világháború után épült erődítmények közül ma kétségkívül leghíresebb az a amelyet Maginot-vonalnak neveznek. Ez az erőd lánc a La Manche csatornától a svájci határig terjed. Tehát Franciaország egész keleti határát védi.

Hogy mi ez a francia Maginot-vonal? Ha a száz és száz kilométer hosszúságú erődítmény sorozatnak csak egyetlen pontját nézzük, akkor így képzeljük el:

Az ember békés mezőn sétál. Utjában egy nyitott vasúti sorompóhoz kerül. Megáll, nem érti. Miért ez a vasúti sorompó, amikor vasúti vágányoknak sehol nyoma sincs. Helyette a vágányok acélrúdjai, mint a cövekek, sűrűn egymás mellett, katonás sorrendben merednek az ég felé. Ezeket a kétméteres acélcövekeket acélrudak kötik össze. Ezen az acélkerítésen átkelni emberfiának lehetetlen.

Az acélkerítésen túl most, ma még libák legelnek és francia parasztasszonyok végzik a mezei munkát. A gyanútlan járó-kelő aztán, ha figyelmesebben körülnéz, felfedezi, hogy a mezőn kisebb-nagyobb földbuckák emelkednek. Mintha vakondtúrások sorakoznának föl egymás mellé.

Ezek a kisebb-nagyobb vakondtúrások, amelyek mértani pontossággal vannak elhelyezve, az egyetlen látható nyomai annak a földalatti városnak, amelynek Maginot-vonal a neve. Ezek a jelentéktelen kis halmok vagy beásott gépfegyverállások, vagy megfigyelő állások, amelyek azonban összeköttetésben vannak a földalatti erődítménnyel.

Mert a franciák Maginot-vonala ez: földalatti város. Nem vár, mint volt Verdun, Namur, hanem város, amelyet a föld alá süllyesztettek. Ennek a városnak külön áramtelepe, kórháza, élelmiszer raktárai, tiszti lakásai, kaszárnyái, lőszertárai stb. vannak és egyelőre a La Manche csatornától a svájci határig az egész földalatti erődítmény sorozatot telefón és földalatti vasúthálózat köti össze.

A földalatti erőd egyes pontjain hatalmas vaskapuk vannak: ezeken át és óriási lifteken lehet lejutni a száz méter mélységig süllyesztett földalatti városba. A vaskapus lejáratok völgyekben vannak elrejtve, de a környékükön - a föld felett - katonatelepeket létesítettek. Csinos villák, mozik, vendéglők, színházak is vannak ezeken a telepeken. Takaros vidéki városok volnának ezek a telepek, ha a házak, épületek nem páncélból lennének. Igy félelmetesek. A Maginot-vonal lakói többnyire ezeken a telepeken szoktak tartózkodni, a beosztott tisztek még családtagjaikat is elhozzák.

Szakemberek szerint ezt a földalatti erődítményépítést, a modern haditechnika nagyarányú fejlődésében, egyedül a nehézolajmotor felhasználása teremtette meg. Valamikor óriási mennyiségű szenet kellett volna felhalmozni annak a munkának az elvégzésére, amelyet ma a kevés helyet elfoglaló olajmennyiség elvégez.

Ez tette lehetővé olyan földalatti erődítmények építését, mint, amilyen a franciák híres Maginot-vonala is, amelyben az életet - hogy még közelebb jussunk hozzá - hasonlítsuk óriási hadihajóéhoz. Mondjuk tehát: a Maginot vonal olyan, mint földbe épített hadihajók hada.