London, szeptember 23.
Vasárnap London a francia miniszterelnököt és külügyminisztert várta – nyolc napon belül immár másodszor – és a két francia államférfi a késő esti órákig nem érkezett meg. Délben két órakor párizsi távirat jött a downingstreeti miniszterelnöki palotába és ez a sürgöny közölte, hogy a francia miniszterelnök látogatása néhány órával eltolódik, mert a francia kormány hosszú minisztertanácsot tart. Megérkezésüket este 7 órára várják. 

Londonban rendkívüli feltűnést kelt a francia miniszterelnök és miniszter késése, amit annak tulajdonítanak, hogy a francia kormányon belül nincs meg a teljes egység a csehszlovák problémával kapcsolatban.

Vasárnap délelőtt és délután is az angol kabinet hosszasan tanácskozott. Chamberlain miniszterelnök beszámolt a kormánynak németországi útjától, délben pedig a Buckingham-palotába sietett, hogy az uralkodót tájékoztassa godesbergi tárgyalásainak részleteiről és eredményéről. Vasárnap délelőtt nagy izgalmat keltett Londonban néhány lapnak az a híre, hogy az angol kormány hétfőn, de legkésőbb szerdán elrendeli az általános mozgósítást.

Érdeklődtem a hadügyminisztériumban, ott azonban a mozgósítás hírét a leghatározottabban megcáfolták és kijelentették, hogy ez a terv egyáltalán fel sem merült. A józan angol közvélemény felfogása szerint a mai helyzet akármilyen komoly is, nagyjából nem rosszabb és nem súlyosabb, mint amilyen Chamberlain első németországi útja után volt.

Mit követel Hitler?
Hitler követelései, mint beavatott és megbízható helyről megtudtam, a következők:
1.Prágának október 1-éig intézkednie kell, hogy a cseh rendőrség és katonaság visszavonuljon a szudétanémet területről: 2. mindazokat a szudétanémet területeket, amelyeken a lakosságnak hetven százaléka német, megszállja a német katonaság és a német rendőrség; 3. azokon a területeken, ahol a német lakosság kevesebb, mint hetven százalék, népszavazást kell tartani, mégpedig nyomban a német ultimátum lejárta után; 4. Németország garantálja Csehszlovákia új határait, de csak abban az esetben, ha Magyarország és Lengyelország szintén hajlandó garanciát adni.

Ezek a követelések csak annyiban súlyosabbak a német vezér és kancellár további kívánságainál, hogy szigorú határidőhöz kötötte azokat és hallgatólag az is benne foglaltatik, hogy az ultimátum visszautasítása esetén a német hadsereg fegyverrel szerez érvényt Hitler követeléseinek.

Az angol miniszterelnökhöz közelálló személytől úgy értesültem, hogy Anglia és Franciaország minden kommentár és megjegyzés nélkül juttatja el a csehszlovák kormányhoz a német követeléseket és Chamberlain teljesen a csehekre bízza: döntsenek maguk arról, hogy elfogadják-e vagy visszautasítják az ultimátumot. A cseh kormány már szombatról vasárnapra virradó éjszaka tanácskozott, de dönteni még nem tudott.

Beavatott körök szerint két komoly aggodalmuk van a cseheknek, amiért egyelőre haboznak: 1. attól tartanak, hogy ha a cseh Maginot-vonalat átadják a németeknek, akkor Csehszlovákia mint katonai hatalom, teljesen elveszti jelentőségét; 2. aggódnak, hogy ha Németország előbb szállja meg a szudétanémet területeket, mielőtt az új cseh határokat biztosítanák, akkor Csehszlovákiának minden további német, magyar és lengyel követelést fenntartás és habozás nélkül teljesülnie kell, mert még súlyosabb helyzetbe kerül a szudétanémet területek megszállása után, mint amilyen válságos helyzetben most van.

Komoly angol körök mégis úgy vélekednek, hogy Csehszlovákia teljesíti a német követeléseket, mert nem tehet egyebet. Prágában ugyanis nem tudják, hogy Anglia és Franciaország milyen álláspontra helyezkedik a németek fegyveres támadása esetén, viszont a cseh kormány jól tudja azt, hogy Európában nem lesz béke mindaddig, amíg a csehszlovákiai kisebbségek ügye meg nem oldódik.

Miről tanácskoznak a francia és angol miniszterek?
A vasárnapi angol és francia minisztertanácsok, valamint a vasárnap éjszakai angol-francia tanácskozások abban a fontos kérdésben döntenek: milyen magatartást tanusítom a két nyugati nagyhatalom, ha Németország október elsején megtámadja Csehszlovákiát?

Chamberlain miniszterelnök szilárdan és változatlanul bízik a békés megoldásban, mégis meg kell említenünk, hogy az európai katonai intézkedések nagymértékben nyugtalanítják az angol közvéleményt. A svájci légi haderőt Zürichben összpontosították, a norvég hadiflotta váratlanul nagygyakorlatot kezdett. Belgiumi haderőt állított kelleti határára, Franciaországban mintegy kétmillió katona áll fegyverben. A franciák vasárnapra virradó éjjel hallhatták és láthatták, hogyan készül többszázezer munkás lázas szorgalmával a Sigfeld-vonal.

Anglia békét akar!

Angliában minden nyilvános helyen óriási plakátok szólítják fel a közönséget, hogy szerezze be gázmaszkját és készüljön el minden eshetőségre. Több vasárnapi lap cikket közöl arról, hogyan áll a angol fegyverkezés és Nagybritannia mai készültségét összehasonlítják a birodalom 1914. évi készültségével.

Mindezen komoly jelek figyelembevételével sem szabad azt gondolni, hogy Londonban komoly háborús hangulat uralkodik. A lakosság általában nyugodt és mérsékelt és mindenki, optimisták és pesszimisták egyaránt, békét akarnak és hisznek benne, hogy Hitler és Chamberlain békeakarata megtalálja a súlyos válságból kivezető utat.

A vasárnapi lapok egyértelműen rámutatnak arra, hogy a döntés most Csehszlovákiától függ, amelynek válaszát Masaryk követ vasárnap késő délután átadta a Dawning streeten. A lapok találgatásokba bocsátkoznak, hogy vajjon Csehszlovákia elfogadja-e a feltételeket?

A Sunday Express jelentéseinek ezt a címet adja: Európában új remény éled. A lap egyébként azt írja, hogy Hitler követeléseinek enyhesége meglepetést keltett. A bírálat a miniszterelnök politikájával szemben Chamberlain hazaérkezése óta lényegesen enyhült, de mégis figyelemreméltó, hogy a munkáspárt hétfőn este óriási méretű gyűlést tart, amelyen Attlee őrnagy keményen bírálja majd Chamberlain miniszterelnöknek a csehszlovák ügyben folytatott politikáját.

Mikes György