A newyorki világkiállítás előkészületeitől visszhangzik a magyar iparvállalatok házatája. Újabb és újabb vásárok tervei kerülnek nyilvánosság elé, hírek terjednek el a kiállítási egykéz megszületéséről, csupa elevenség és mozgalom a kiállítási és vásárfront – csupán a Budapesti Nemzetközi Vásár környékén uralkodik mélységes, érthetetlen némaság.

A Nemzetközi Vásárt hivatott szakemberek jelentéktelen keretből az ország legnagyobb gazdasági idegenforgalmi eseményévé fejlesztették, költségvetését, beruházásait és eredményeit milliós keretekig növelték és biztosították számára az ország hasonló bármily kezdeményezései között az első helyet. Annál érthetetlenebb, hogy az előző esztendőkben tapasztalt lendületes nekiindulás helyett a BNV irodáiban még mindig a holtszezón bizonytalan csendje uralkodik.

Nem tudjuk, hogy milyen körülményekre vezethető vissza a sajátságos késlekedés. Végre is a Nemzetközi Vásár nemcsak gazdasági seregszemlét jelentett minden esztendőben, hanem minden alkalommal szinte szuggesztív erővel dobta be a látogatók százezreinek tudatába a koreszme legmarkánsabb megnyilatkozását. A Nemzetközi Vásár szolgál első reprezentáns bemutatásául annakidején Gömbös Gyula új magyar munkaprogramjának. A villamosgazdálkodás szinte ismeretlen lehetőségeivel a Vásár ismertette meg a magyar közönséget. A „Kraft durch Freude”-mozgalmat megelőzve a Nemzetközi Vásár tárta a világ elé Magyarország gazdasági életének szociális berendezkedését, a magyar vállalatok szociális intézményeinek magasszínvonalú, összefoglaló bemutatásával. A kereskedelmi és ipari program mellett tehát ránevelte a magyar közönséget arra, hogy a Nemzetközi Vásáron számíthasson a korszellem gyakorlati értékű, eredeti megérzékítésével.

Egyelőre azonban csak arról hallunk, hogy tárgyalnak a vásár konstrukciójának egy évre való meghosszabbításáról. Beszélnek arról is, hogy a Nemzetközi Vásár intézménye a megalakuló új propagandaminisztérium hatáskörébe kerülne át. Gazdasági körökben arról is tudnak, hogy a kormány miniszteri biztost állít a Budapesti Nemzetközi Vásár élére. Mindenről hallunk, csak arról nem, hogy a munka megindult volna…

Budapest a dunai kereskedelem felezőpontján, a Duna könyökében fekszik. Sajnos Magyarország nem tudja kihasználni e nagyrahivatott fekvését. Lássuk ezzel szemben, mi történt Nyugaton és Keleten, a vevőszerző, rendelést akviráló, bemutató vásár körül.

A bécsi vásár forgalma 10 százalékkal meghaladta az eddigi rekorderedményt. A pótanyagokkal elért eredményekről szenzációs bemutatót nyujt. Felvonultatják a vásáron a szénből készült zsiradékot, a legkülönbözőbb Rokstoff-produkciókat. Óriási csarnokban csupán az üvegkülönlegességeket mutatják be. Hatalmas végekben tárják a látogatók elé az üvegből készült szöveteket, az üvegből formált gépalkatrészeket. A búza ára közel kétszer annyi, mint Magyarországon, a vásáron valójában az ipari Németország kínálja megvételre áruit az agrár Ausztriának. A bécsi vásár divatrevüje nem nevezhető sikerültnek.

Ami azonban a legfontosabb: óriási bemutatócsarnokokat és vásárterületeket építenek a Duna mellett. Pályaudvar, hajóállomás csatlakozik ehhez, vámszabadraktárakkal. A Kelet piacát hívják életre Bécsben! Az új épületeket betonnal alapozzák. Ime, így dolgozik a Nyugat.

Most menjünk egy kicsit Keletre.
A belgrádi vásárterület megépítésére tízmillió dinárt adtak a mult évben. Ebben az évben 50 százalékkal bővíteni kell a területet. Az egyes államok hatalmas, új pavillonokat építenek. Itália eladta a régi pavillonját Bulgáriának és négyszer akkorát épít. A belgrádi vásár is a Duna mellett van, hajókikötővel, vonatállomással. Bemutatták a televíziós készüléket, amit a pesti vásáron láttunk. Belgrádban minimálisan hét négyzetmétert lehet bérelni a vásáron, nálunk csak négyet. Csupa élet és fejlődés az egész vonalon. A németek a Fertő tó mellett üveggel fedett óriási primőr tenyésztő telepet létesítenek! – Belgrád építkezik, dolgozik.

Versenyképesek vagyunk olyan kiállítóhelyiséggel, amit 1885-ben építettek?