Imrédy Béla kaposvári beszédének a földreformra vonatkozó kijelentései érthetően nagy érdeklődést keltettek. A várható intézkedésekkel kapcsolatban beavatott helyről magyarázatok hangzottak el, de ezekben különböző számok szerepeltek. A statisztikai hivatal közlönye például 1.8 millió holdról tett említést, mint amely gazdát, illetve művelőt cserél. Antal István államtitkár 700.000 holdban jelölte meg ezt a területet, míg Eckhardt Tibor Mátészalkán azt mondotta, hogy előreláthatólag félmillió holdra vonatkozik Imrédy Béla miniszterelnök terve. Mindenekelőtt tehát ezt kell tisztázni.

Csonkamagyarország területén az Imrédy-reformban tekintetbe jövő szántó, rét, legelő együttesen 3.5 millió holdat tesz ki. Vitatható, hogy vajjon a legelőt fel lehet-e használni ilyen célra, hiszen arra szükség van az állattenyésztés céljaira és általában a legelőnél csak költséges befektetéssel lehet szántóföldi művelésre áttérni.

Ha alapul vesszük a 3.5 millió holdat, a kormányelnök által említett igénybevételnél ez körülbelül 800.000–1,000.000 hold felhasználható területet jelentene. A birtok fekvése, művelési ágai és egyéb körülményei azonban szükségessé teszik az óvatos leszámítást. Reálisan tehát az Eckhardt által említett félmillió holdat kell számításba venni.

Ehhez viszont hozzászámítható a bérletekből rendelkezésre álló terület.
Az országban a bérletek 3 millió holdat tesznek ki, ebből 1.5 millió hold közép- és nagybérlők kezén van. Szakértők számítása szerint ezen a címen további 300.000 hold felhasználására nyílik kilátás, úgyhogy az összes haszonbérletek felülvizsgálása esetén mintegy 800.000 holdat fordíthatnak kis haszonbérlet alakjában a földinség enyhítésére.

Az 1936. évi 37. tc. telepítési törvény két esztendő alatt mintegy 56.000 hold földet mozgósított, de ez felerészben arra szolgált, hogy elárverezett gazdák részére biztosítsák a föld visszaszerzési lehetőségét. Különben is a miniszterelnök kijelentései szerint nem a telepítési törvény által lefektetett elvek szerint történik a további földhözjuttatás. A reformot új törvény szabályozza. A részletekről illetékes nyilatkozat meg nem jelenhetett még sehol. Tisztán kombináció – tegyük hozzá azonban: szakértő kombinációja – hogy a törvénynek milyen rendelkezéseket kell tartalmaznia.

Nem vitás, hogy a házhelyakciót az eddiginél is nagyobb arányban kivánja folytatni a kormány.
A már kiosztott negyedmillió házhelyből mintegy 120.000-et használtak fel arra, hogy ott a kisebb-nagyobb falusi lakás meg is épüljön. Az építkezéseket aránylag csekély mértékben mozdította elő a FAKSz-kölcsön, mert 20.000 igénylőnek folyósíthatott legfeljebb 3000 pengő hitelt, tehát az új falusi lakások többnyire a kisgazdák és földmunkások saját erejéből készültek, ami igen biztató az új háztulajdonosok szorgalma és takarékossága tekintetében. Elsősorban a még be nem épült házhelyeken kell egészséges házakat emelni, ami, úgylátszik, állami támogatás és újabb kölcsönök folyósítása nélkül nem képzelhető.

A mezőgazdasági művelés céljait szolgáló területek kijelölése és az igénylők összeírása a törvény életbelépése után előreláthatóan a gazdasági felügyelőségek útján történik. Ezeknek a számát feltétlenül emelni kell a kormánynak és tehermentesíteni kell őket az adminisztrációs munkától, hogy járhassák a kerületüket és tájékozódjanak a kivánságokról. A gazdasági felügyelőségek összeírása alapján két formában juttathatják földhöz a kisegzisztenciákat.

A kisgazdák, akiknek van már ingatlanuk és némi tőkével rendelkeznek, önálló bérlők lesznek és kötelezik őket arra, hogy legalább egy évi haszonbért óvadékként deponáljanak. Akiknek nincs pénzük, azok részére termelő szövetkezeteket létesítenek. Itt is többféle megoldás képzelhető el. Az egyik az úgynevezett közös bérlet, ahol a kisgazdák együttes erővel művelik meg a földjeiket, akárcsak egy mezőgazdasági nagyüzemben, amellyel szemben mások a magyar jellegű kisbérleti gazdálkodást javasolják.

Ez Mélykút környékén és Szabolcsban is nagyszerűen bevált.
A kisemberek tudják, hogy melyik az ő haszonbérletük és csak a művelés közös, az irányítás történik központilag és a termelési eszközöket bocsátják együttesen a szövetkezet tagjainak a rendelkezésére.

A földművelésügyi minisztérium telepítési osztályának létszámát mindenesetre emelni kell. Gondoskodni kell a kis haszonbérletek szövetkezeti központjáról is, főleg pedig tőkére, aránylag nagy összegekre van szükség, hogy az igénybevett területeken a mostaninál intenzívebb mezőgazdaság folytatódjék és a termelés egyetlen pillanatra sem szakadjon meg. Ezektől a tényezőktől függ, hogy az Imrédy Béla által hangoztatott földhözjuttatás mily tempóban történik meg.

Normális körülmények között egy évtized szükséges ahhoz, hogy gyakorlati eredmények mutatkozzanak. Fokozott tempóban, az esetleges kisajátítás gyorsításával, a intézkedő hatóságok számbeli megerősítésével és a kikerülhető bürokratikus formalitások leegyszerűsítésével talán már öt esztendő alatt végrehajtható lesz nagyjából ez a törvény, amelynek megszavazása a parlament egyik legjelentősebb programja lesz az ősszel.