A Felvidék gazdasági értékei iránt ipari és kereskedelmi körökben rendkívüli érdeklődés mutatkozik. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárában soha nem látott forgalom zajlik, a Felvidékre vonatkoztató tájékoztató leírások, ipari, kereskedelmi- és pénzintézeti Kompasszok állandóan kézben vannak: a változó külpolitikai eseményektől függetlenül készül a magyar gazdasági élet a nagy találkozóra…

Munkatársunk felkereste Haltenberger Mihály dr., egyetemi tanárt, aki a csehszlovák-magyar határokról írt értékes geopolitikai tanulmányt néhány évvel ezelőtt.
– A Felvidék és Magyarország életét – mondta dr. Haltenberger – nemcsak az évezredes politikai sorsközösség, hanem maga a természet is elválaszthatatlanul összekapcsolta. Komáromnál a Vág és Nyitra, Esztergomnál a Garam, Szobnál az Ipoly ömlik be a Dunába és jelöli meg a Felvidék természetes forgalmi irányát. A Felvidék további folyói, a Hernád, a Boldva, a Rima hasonlóképpen Csonka-Magyarország felé mutatják az Istentől rendelt irányt, mert a Sajó közvetítésével felénk tendálnak. A Bodrogköz is, amely északkeleten a Csallóköz tükörképének tekinthető, sugarasan gyűjti össze a vizeket, az Ungot, a Laborcot, a Latorcát – magyarországi rendeltetéssel. Mérhetetlen fontossága van ennek a természetes forgalom szabályozó erőnek.

A csehek egyoldalú és a Felvidék rovására Prágának kedvező iparpolitikája ellenére mérhetetlen ipari vitalitás rejlik a Felvidék városaiban, Pozsony kb. harmincféle ipart reprezentál, a dohánygyártástól a kohóiparig. Léva a mezőgazdasági iparok, Losonc a gép- és élelmiszeripar, Gács a szövő-fonó ipar, Nagysurány a cukoripar, Érsekújvár az élelmiszer, malom, vegyiipar fejlődésképes, életerős góca. Rimaszombat papírgyártása, Rozsnyó, Pelsőc bányaipara épp oly fontos nekünk, mint a kassai, ungvári és munkácsi ipari centrum. A jolsvai vasérctelepek páratlan jelentőségűek, hiszen a csonka országban csak Rudabányán rendelkezünk ilyennel.

A sáv, amelynek visszakerülésére számítunk, a hegyvidéki medencék vegyes erdőgazdálkodását reprezentálja, Munkács, Beregszász vidéke a szőlőgazdaság hazája. Ha Ruszinszkó is visszatérne az anyaországhoz, mai, igen alacsony erdőarányunk egészségesen megjavulna. Természetesen, ha a világhírű vörösvágási opálbányákat, a ránkfüredi szénsavas gejzireket, a tótsóvári sót, a vaspataki vasérctelepeket is magunkénak tudhatnánk és ha természeti kincseket a közös magyar-lengyel határ keretezné, akkor kiszámíthatatlanul nagy gazdasági megerősödést jelentene a Felvidék csonka hazánk számára.