Amikor az autók áthaladtak a Kis-hídon, a felsorakozott hatalmas, tömeg mámoros lelkesedéssel ünnepelte a magyar államférfiakat.

A Kis-hídon már felállították a spanyol lovasokat.

Percekig tartott az orkánszerű üdvrivalgás, amikor Kánya külügyminiszter és a Krno cseh rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter gépkocsija lekanyarodott a hídról a város felé vezető úton. A hatalmas tömeg ütemesen kiáltotta: „Mindent vissza! Pozsonyt vissza! Kassát vissza!” harsogott szüntelenül.

A hídfőnén árvalányhajas magyar cserkészek, a komáromi Jókai-cserkészcsapat tagjai sorakoztak fel és kifeszített cserkészbotokkal vontak sorfalat a gépkocsisor mindkét oldalán.

Az útsoron cseh katonai sorfal is állott ugyan felfűzött szuronnyal, de teljesen mozdulatlanságba meredve és teljesen szabadjára engedve a közönség lelkes ujongását.

Komárom egész lakossága kint volt az uccákon. Megszámlálhatatlan sűrű embertömeg állt a bevonulás útján. A házak ablakai és az erkélyek tömve voltak lelkesen éljenző magyarokkal. Valóságos virágeső hullott a kocsikra. Amikor meglátták az első magyar tiszteket: Andorka Rudolf vezérkari ezredest és Szentpétery György vezérkari századost, előretörve ezt kiáltották:
- Magyar tisztek! Magyar katonák! Éljen Horthy Miklós! Éljen Magyarország kormányzója!
A lelkesedés nem ismert határt és ismét felhangzott:
- Vissza! Vissza! Mindent vissza! Kassát vissza! Pozsonyt vissza!

A gépkocsisor a Kishíd uccán, a Baross uccán és a Vármegye uccán át, (amelyet a csehek Köztársaság uccának neveztek át) ért a régi vármegyeház elé. A cseh katonaság a vármegyeház környékét széles körben elzárta, ezen túl azonban tömegesen sorakozott Komárom lakossága és szüntelenül kifejezést adott ujjongásának. Sok cseh egyenruhában levő katona is mosolyogva nézte a felejthetetlenül szép képet: vagy magyarok, vagy szlovákok lehettek.

A tömeg Éljen Kánya! Éljen Teleki! kiáltásai közben ért a gépkocsisor a régi vármegyeházhoz, amelynek kapujában először Parassin Sándor járási főnök üdvözölte a magyar küldöttség tagjait. A szlovák nemzetiségű járásfőnök magyar nyelven köszöntötte Kányát, Telekit és a küldöttség többi tagját.

Ezután Fülöp Zsigmond városbíró – jóvágású őszbajuszos magyar – lépett elő és elcsukló hangon üdvözölte a magyar államférfiakat. Komárom magyar városbírája, megragadta Kánya Kálmán külügyminiszter kezét és ezeket mondotta:

- Engedje meg kegyelmes urunk, hogy ez ősi magyar város nevében üdvözöljem önöket és megköszönjem azt a fáradozást, amit érettünk tettek. Isten áldja meg nagyméltóságtokat és kísérje Isten áldása munkásságukat.