„Az országmentő Horthy Miklósból – országgyarapító szabadító lett!” – mondja Imrédy

A város lakói népviseletbe öltözve ünnepelték a felszabadítókat. Megjelentek az előkelőségek, ujjongás, taps töltötte be a teret.

A lecsendesedés után vitéz Imrédy Béla miniszterelnök mondott meghatott hangú, hazaszeretettől átitatott beszédet:
Köszöntöm Főméltóságú Urunkat. (Hosszantartó éljenzés.)
Közel 20 esztendeje főméltóságú kezébe ragadta a már-már aláhanyatló nemzeti zászlót, a csüggedt, magáról szinte megfeledkező nemzeti lelket újra felkeltette s megtanította a magyart hinni, bízni, örülni. S húsz esztendő mulva megjött a beteljesülés. Az egyesülésnek ezekben a szent percekben mondom minden magyar nevében: a nemzet ezt soha sem fogja elfelejteni. (Ugy van! Ugy van! Nem, nem, soha! – hangzik perceken át.) Az országmentő Horthy Miklósból országgyarapító szabadító lett. (Hosszantartó, lelkes éljenzés!)

- Ebben a szent percben nem tudok egyéb szót találni, mint azt, hogy Isten áldja meg Főméltóságodat mind a két kezével, mindazért, amit értünk húsz esztendőn át tett, amelynek a gyümölcsét ma aratja. (Horthy! Horthy! – kiáltja perceken át a mámorosan ünneplő tömeg.)

- S a megnagyobbodott országnak minden fia és leány nevében ígérem, hogy Főméltóságodat hűséggel követjük ezen az úton, amelyen vezet bennünket s amely el fog vinni bennünket egy szebb, boldogabb Magyarországhoz.

- Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója éljen, éljen, éljen! (A tömeg a miniszterelnökkel együtt háromszoros lelkes Éljent! – kiáltott a kormányzóra s utána még perceken át hangzott a Horthy! Horthy! – kiáltás a hatalmas tömeg ajkáról. – Mindent vissza! Pozsonyt vissza! – kiáltották szüntelenül.

Utána Fülöp Zsigmond, Révkomárom városbírája köszönti a kormányzót. Szava zokogásba csuklik:
- Főméltóságú Kormányzó urunk, ne haragudjon rám, ha elakad a szavam, mikor húsz évi raboskodás után itt, Révkomárom ősi városában, köszönthetem főméltóságú Kormányzó urat.

A Kormányzó beszéde
Most elnémult minden és mindenki. A Kormányzó meghatottan körülnézett a térségen és így szól, csengő hangon:
- Nehéz szavakba foglalni ezt az érzést, amely eltölt ebben a történelmi pillanatban. Húsz súlyos esztendő után először lépek seregünk élén a Felvidék felszabadult földjére.

- Hozom hazatérő testvéreinknek az egész magyarság szeretetét. Köszöntöm Komáromot, ezt a magyar emlékektől megszentelt várost, amelynek falai az ellenséggel dacoló Klapka honvédeinek hagyományait őrzik. Az idegen uralom nehéz idejében kemény magyarnak lenni becsület dolga. Komárom kitartott magyar becsületében és ma az ősi Szent András-templom tornyán újra a mi zászlónk leng.

- Köszöntöm a város falai közül a Felvidék hűségét, szeretetét, kitartását és kiváló vezéreinek a feltámadásba vetett rendíthetetlen hitét. Rég várt örömünnepe ez a mai nap, igazságunk győzelmének ünnepe, amelyben fanatikusan hinni és törhetetlenül bízni egy pillanatig meg nem szüntem.

A Kormányzó ezután melegen megköszönte az üdvözléseket.