Irta: Ferenczi Károly, m. kir. kormányfőtanácsos, a miskolci Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke

Az országhoz visszakerülő felvidéki területek visszacsatolása számos kereskedelmi és ipari közigazgatási kérdést vet fel. E kérdések megoldásában való közreműködés Kamaránknak természetesen elsőrendű gondja, mert rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a visszacsatolt területeknek a magyar gazdasági és közigazgatási életbe való bekapcsolódása minél simábban, – és a visszacsatolt területek javára történjék. Az e téren teendő kormányintézkedések bizonyára nagymértékben fognak a hazai kamarák szakértelmére és helyismeretére támaszkodni.

Az egyes igazgatási kérdéseknél figyelembe veendők azok a változások, amelyek különböző reformok útján a csonka országban végbementek, így egyebek között az ipartestületi reformra is utalok, amelynek folytán a mai terület valamennyi iparosa ipartestület kötelékébe tartozik.

A miskolci Kamara Gömör megyével újra a békebeli területéhez jut, amivel szemben Kassa visszacsatolásával a jelenleg átmenetileg Kamaránkhoz tartozó csonka Abauj-Torna, valamint Zemplén megyék ismét a kassai Kamarához kerülnek vissza. A nagymultú Kassa városa a felszabaduló északkeleti és legészakibb országrészek gazdasági centruma, amelynek Kereskedelmi és Iparkamaráját örvendező szeretettel várják a hazai kamarák.

Gömör megyével egyik legértékesebb, gazdaságilag igen változatos adottságú vidék jut vissza kamarai kerületünkhöz. Amint arra Kamaránk még 1920-ban, a trianoni békedelegációhoz juttatott emlékiratában rámutatott, Gömör vármegyének az elszakítása nemcsak a néprajzi elvek semmibevevésével történt, hanem teljesen figyelmen kívül hagyva azt is, hogy Gömör és Borsod vármegyék, amelyeket a Sajó völgye kapcsol egybe, egy természetes összefüggő gazdasági vidéket alkotnak, amelynek durva kettémetszése mindkét elszakított rész gazdasági életének is súlyos hátrányára volt.

Hogy csak más ne említsek, az ózdi hatalmas vas- és acélgyár a csonka országban maradt, de a gyárnak vasércet szolgáltató bányák már az elszakított és most visszakerülő gömörmegyei területen vannak.

A Felső-Sajó vidékének felszabadulása folytán fokozott aktualitást nyer a Sajó csatornázása, amely Kamaránk előterjesztésére még a háború előtt megkezdődött, de a háború kitörésével abbamaradt. A hajózhatóvá tett Sajón olcsó víziúton juthatnak majd le az Alföldre Gömör és Borsod megyék természeti kincsei, fája, szene, építési anyagai, nehézipari termelvényei, míg az Alföld acélos búzája és egyéb termények is ugyancsak az olcsó víziúton kerülhetnek a Felvidék részére. Azáltal továbbá, hogy a Sajó egész folyása magyar igazgatás alá kerül, reméljük megszűnik a Sajó áradásainak az a pusztítása is, amely évente kétszer súlyos csapása a sajóvölgyi gazdáknak, s amely áradások jórészét a csehek erdőirtásainak, rosszindulatának és nemtörődömségének a következményei.

De ezenkívül számos más viszonylatban is igen nagy gazdasági előnyökkel fog járni az, hogy Borsod és Gömör vármegyék, amelyek egymást gazdaság-földrajzilag igen sok tekintetben kiegészítik, húsz évi elszakítottság és sorvadás után ismét egyesülhetnek. Ezzel reméljük, hogy egy új és élénk fejlődéssel járó korszak fog kezdődni.