Almásszürke paripán, hegyesjárású, hosszúsörényű, nemes ménen, amelyen aranytól ékes tábornoki szerszám ragyog, feltűnik Horthy Miklós kormányzó büszke, délceg alakja. Bronzszínű arca, nemesszabású kemény profilja, szoborszerű termete egy pillanat tizedrésze alatt bontakozik ki az ucca kőkeretéből. Abban a pillanatban, amint meglátják őt, olyan éljen-riadalom rázza meg Révkomáromot, hogy szinte azt hisszük, az emberi hangok szenvedélyes, förgetege szétveti a házak kőfalát.

A Kormányzó nyomában mintegy harminc délceg lovas, tábornokok, törzstisztek, testőrök. A komáromiak kitágult szemmel, lihegve, elsápadva, majd kipirulva, omló könnyek között nézik, az anyák magasra tartják gyermekeiket, az ablakokból sűrűn szakad, szakad, szakad a virágeső. A Kormányzó lova majdnem térdig jár a virágban.

A kormányzó feleségének arcán mélységes meghatottság tündököl, maga a kormányzó büszkén, férfiasan, de kemény vonásain el nem leplezhető megindultsággal néz körül a város szívében, a reáhulló virágesőben, az őt körülölelő tomboló éljen-riadalomban. Nyomban Werth Henrik gyalogsági tábornok, a honvédvezérkar főnöke, a felszabadult Felvidék legfelsőbb katonai parancsnoka, mellette vitéz Jány Gusztáv altábornagy, a kormányzó katonai irodájának főnöke és a lovastestőrség parancsnoka lovagol.

Messziről még mindig idehangzanak a zenekarok indulói: a Klapka induló, majd a Komárom és környékéről sorakozott ezredek régi-régi indulói, amelyekkel a komáromi hídra lépő és a komáromi uccán végigvonuló kormányzót köszöntötték.

Háromnegyedhárom!

A kormányzó kíséretével együtt lóról száll és fogadja az üdvözlést. Egy magyarruhás leányka, Kállay Évi, a révkomáromi egyesült magyar párt elnökének lánya, virágcsokorral köszönti. Pázmándi Dénesné is virágcsokrot ád az államfőnek és sírástól elcsukló hangon néhány suttogó szóval köszöni meg, hogy húsz évi szenvedés után megszabadította a várost.

Ezután egy magyarruhás kislány, a III. elemista Bratkovics Rózsi lépett elő a díszemelvény előtti kis térségre, csokorral a karján s kedves kis verssel köszöntötte a kormányzót és a szép magyar vitézeket a komáromi gyerekek nevében.

Ezután a zászló megkoszorúzása következett. A vegyesdandár zászlajára a komáromi magyar anyák nevében Balogh Miklós helyettes polgármester felesége, a komáromi leányok nevében pedig Gögh Zsuzsi kötött nemzetiszínű szalagot és koszorút, miközben a folyamőrök zenekara a Himnuszt játszotta.