A hatás, melye a rádiumsugarak az élősejtekre kifejtenek, kétféle lehet. Vagy roncsoló, amikor a sejtek elpusztulnak olyan módon, hogy magvuk szétesik, törmelékük felszívódik, eltűnik. Vagy éppen az ellenkezője történik ennek, a sugarak izgató hatást fejtenek ki, azaz serkentően hatnak a sejtmag osztódására, minek az lesz a következménye, hogy a sejtek szaporodása és növekedése a rendesnél gyorsabb tempóban megy végbe.

Ez az utóbbi eset, a meggyorsított szaporodás és növekedés akkor szokott bekövetkezni, ha a sugarak behatása a sejtekre csak rövid ideig tart vagy csak kevés sugár hatásának vannak a sejtek kitéve. Intenzív, erőteljes besugárzásnál a roncsoló hatás érvényesül.

Amikor valamilyen rossztermészetű daganat eltüntetéséről van szó, természetesen a roncsoló hatásra lesz szükség és a daganatot erőteljesen be kell majd sugározni, mert gyönge besugárzással még növelni fogjuk a veszedelmet, amennyiben serkentjük, meggyorsítjuk a daganat növekedését.

A rádiumsugarakkal való gyógykezelés problémája, az előadottak szerint, tehát igen egyszerűnek látszik. De csak látszik. Egyszerű ugyanis csak akkor lenne, ha a sugarak válogatósak volnának. Ha kiválogatnák maguknak az elpusztítandó daganat sejtjeit és éppen csak ezeken a sejteken fejtenék ki roncsoló hatásukat, a daganatsejtek szomszédságában levő ép szövetek sejtjeit pedig nem bántanák. Csakhogy nem így történik.

A rádiumsugarak nem tesznek különbséget sejt és sejt között és hosszabb intenzív besugárzásnál nemcsak a beteg, hanem az ép szövetek sejtjel is elroncsolódnak. A roncsolás nem korlátozódik a felületben fekvő szövetekre, hanem a mélyebb szövetrétegekre is kiterjed. Az elroncsolt, elhalt szövetek leválnak és helyükön hegesedések képződnek.

Amikor felületesen fekvő, a bőr felszínén elterülő daganatoknak a rádiumsugarakkal való eltüntetéséről van szó, akkor hasznát vehetjük a nagy sugáradagok roncsoló hatásának. A sugaras kezelés ilyen esetekben meglehetősen egyszerű, de nincs is ilyenkor valami nagy előnye a régebbi gyógyeljárások felett. Az orvosok a legtöbb ilyen esetben célszerűbbnek tartják a daganatnak késsel való kioperálását.

Másképpen alakul a helyzet akkor, ha olyan daganatsejtek elroncsolásáról van szó, amely a test mélyében feküsznek és amelyeket ép szövetrétegek takarnak, melyeket elpusztítani nem szabad, melyeket meg kell tartani. Ilyen esetekben a daganatok eltávolítása késsel sokszor nehézségekbe ütközik, mert a kést megállíttatja útjában egy, az életre fontos, nemes szerv, azután azért is, mert szabad szemmel nem vagyunk képesek megállapítani azt, hol végződik a daganat és hol kezdődik az ép szövet. Ilyen esetekben az orvosok a rádiumsugarakat hívják segítségül, mert a besugárzással többet tudnak elérni, mint az operációval.

A rádiumsugaraknak ugyanis megvan az a nevezetes sajátságuk, hogy a test különféle sejtjei más és másképpen viselkednek velük szemben. Egyik fajta sejt érzékenyebb, a másik fajta sejt kevésbé érzékeny azután a rádiumsugarak iránt. Ennek azután az a következménye, hogy a sugaraknak egy bizonyos adagja, amely a kevésbé érzékeny sejtekből álló szövetekre semmiféle hatással nincsen, az érzékenyebb sejtekből alkotott szövetet el fogja roncsolni. Tapasztalati tény már most, hogy a daganatok szöveteit alkotó sejtek rendkívül érzékenyek a rádiumsugarak iránt.

Ez a nagyfokú érzékenység teszi lehetővé, hogy a daganatok szöveteit alkotó sejtek elroncsolása, feloldása megtörténjék anélkül, hogy a szomszédos ép szövetek sejtjeiben kár esnék. Érzékenység tekintetében azonban nagy különbség van a különböző daganatfajták sejtjei között és ami még fontosabb, az ép szövetek sejtjei között is van néhány fajta, amely sokkal érzékenyebb a rádiumsugarak iránt, mint a daganatsejtek.

Bebizonyult, hogy azok a sejtfajták reagálnak a legerősebben a rádiumsugarak behatására (éppenúgy, mint a Röntgen-sugarak behatására is), melyeknek igen rövid az élettartamuk és ennek következtében folyton és gyors egymásutánban új sejtekkel pótoltatnak. Ilyen sejtek például a bőr felületét takaró hámsejtek, tudományos nevükön: epithel-sejtek. A rákdaganatot alkotó ráksejtek pedig ezeknek a hámsejteknek a származékai és mert a ráksejtek gyorsabban nőnek, mint anyasejtjeik: a hámsejtek, azért rendesen sokkal érzékenyebbek is a rádiumsugarak iránt, mint a hámsejtek.

Az igen érzékeny ráksejteknél is sokkalta érzékenyebbek az úgynevezett nyiroksejtek, tudományos nevükön: lymphocyták. A keringő vér összes sejtjeinek mintegy negyedrésze áll ilyen apró nyiroksejtekből. Ezenkívül nagy tömegekben vannak jelen a test különböző helyein. Így például a nyirok-mirigyek, azután a torokmandulák majdnem csupa ilyen nyiroksejtből vannak össze téve. Nagy tömegekben foglalnak helyet nyirok-sejtek a bél falában, az úgynevezett bél-tüszőkben, tudományos nevükön: folliculusokban. Ilyenfajta sejtekben bővelkedik a lép is.

Egy árnyalattal kevésbé érzékenyek, mint a nyiroksejt, a fehér vérsejteknek többi fajtái, melyek a csontvelőben képződnek. Ha ezeket a túlérzékeny sejteket a rádiumsugarak hatásának teszik ki, a sejtek magvai már 2-3 óra múlva darabokra esnek szét. A rossztermészetű daganatok, például a rák sejtjei korántsem olyan érzékenyek, mint a lép nyiroksejtjei.

Ha tehát ilyen daganatokat ép szöveteken keresztül kell besugározni, számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy sok ép sejt együtt fog elpusztulni a daganat sejtjeivel. Kellő elővigyázat mellett nagyobb baj elkerülhető ugyan, de azért apróbb kellemetlen mellékhatások meglehetősen gyakori a besugárzásnál. Így a fejfájás, a hányás, hőemelkedés és egyéb zavarok a közérzésben, melyek a besugárzás után jelentkezni szoktak, mind annak a következményei, hogy a rádiumsugarak hatása nem korlátozódott a beteg szövetek sejtjeire, hanem átterjedt az ép szövetek sejtjeire is.