Az ausztriai események külkereskedelmi szempontból új feladatok elé állítják nemcsak Magyarország, hanem a másik három mezőgazdasági jellegű dunai állam – Jugoszlávia, Románia és Bulgária – kormányát is. E három állam mezőgazdasági kivitelének igen lényeges hányadrésze az osztrák és német piacon talál elhelyezést. A német piac jelentősége különösen 1933 óta fokozatosan emelkedett, miután az új Németország nyersanyag- és élelmiszerszükségletének túlnyomó részét a dunai és a balkáni államokból fedezi, azért, mert ezekkel az államokkal a Schacht-rendszer alapján klíring-, vagyis árucsereforgalomban áll, ami annyit jelent, hogy importját ezekből az államokból nem arannyal vagy devizával, hanem német áruk kivitelével fedezi.

Ennek a következménye, hogy még 1933 előtt e négy dunai állam külkereskedelmi mérlege Németországgal szemben állandóan passzív volt, úgyhogy például Magyarország egymilliárd aranypengőt meghaladó összeget fizetett ki a gazdasági válság előtti évtizedben német árukért, addig ez a mérleg most megfordult és Németország valamennyi dunai állammal szemben a külkereskedelemben passzivitásba került.

Mind a négy dunai államnak jelentős márkakövetelései vannak Németországgal szemben, amelyeket csak bizonyos nehézségekkel lehet fokozatosan csökkenteni. Ausztriával szemben a helyzet másként állott, a schillingkövetelések mobilizálása a hajlékonyabb és szabadabb osztrák devizarendszer következtében simábban ment, bár Ausztria a gazdasági autarkia terén a legutóbbi években szintén igen lényeges haladást mutatott és agrárbehozatalát a négy dunai államból fokozatosan csökkentette. A helyzet most annyiban változott, hogy előreláthatólag már a legközelebbi hónapokban egységesen vezetett német és osztrák kereskedelempolitikával állunk szemben.

A négy dunai állam legfőbb vásárlója a német-osztrák piac egységessé válik, ami természetesen ennek a nagy piacnak fölényét és nyomását lényegesen fokozhatja. Ebből logikusan következnék, hogy a dunai államok ugyanolyan egységesen lépjenek fel ezzel a nagy erővel szemben, aki végeredményben és bizonyos mértékben rá van utalva a dunai szállítókra, mert hiszen élelmiszert és nyersanyagot például a német aluminiumipar legfőbb nyersanyagát, a magyar és a jugoszláv bauxitot, tengerentúlról, – Amerikából és az angol, valamint a francia gyarmati területekről – csak arany vagy aranydeviza ellenében vásárolhatja meg.

A dunai államok egységes kereskedelempolitikai vonalvezetésére a legutóbbi hónapokban megtörtént az első lépés és pedig akkor, amikor Jugoszlávia, Magyarország és Románia közös sertés- és zsírkiviteli irodát állított fel, amely január 1-től kezdve évről-évre a három ország fővárosaiban felváltva működik. A dunai államok, jól megfontolt közös érdeke tehát azt kívánja, hogy haladéktalanul megindítsák a tárgyalásokat abból a célból, hogy kereskedelempolitikájukat német és osztrák viszonylatban közös nevezőre hozzák és közös egyetértéssel, egységes irányelvek szerint bonyolítsák le a német és az osztrák piacra irányuló kivitelüket.