Gazdasági rengés árnyékát idézte fel Bethlen István gróf csütörtöki beszédében, annak a lehetőségét, hogy a magyar földbirtok, a magyar gyáripar és kereskedelem nagy része egy tollvonással kisajátíttassék eddigi tulajdonosaitól. Egy ilyen szökőár gyakorlati hatásait papírra vetni még hozzávetőleges megállapítások formájában is majdnem lehetetlen, mert az orosz kommunizmust kivéve, egyetlen totális államrend se folyamodott a gazdasági erőviszonyok ilyen kíméletlen átcsoportosításához, jól ismerve azokat a következményeket, amelyek a gazdaság területén ilyen erőszakos beavatkozások nyomán beállanak.

A fasizmus mind a mai napig nem nyúlt az olasz nagybirtokhoz, csak másfél évtizeden át fokról-fokra igyekezett a kisbérlők és a mezőgazdasági munkások jövedelmét emelni, terméketlen területeket termőföldekké feljavítani, az öntözést kiterjeszteni, a kopár hegyeket beerdősíteni. Az olasz nagyipar és külkereskedelem is csak tízesztendei tapogatózás után került az állam komolyabb ellenőrzése alá, a kereskedelemhez és az áruházakhoz a fascio a mai napig nem nyúlt, az árellenőrzést kivéve.

Németországban a nagyipar és nagykereskedelem kilencven százaléka a régi tulajdonosok kezében van, az export- és importcégek, árják vagy nem árják a régiek.

Schacht, akinek a kezében a német gazdaságpolitika ez év elejéig nyugodott, sokkal előrelátób gazdaságpolitikus, semhogy az árucserét és a termelést a vezetők és végrehajtók kilencven százalékának kicserélésével alapjaiban megrendítse.

Ausztriában az első zavaros napok után a gazdasági élet a régi kerékvágásba lendült, a boltok és vállalatok egyetemes kisajátításáról szó sincsen.

De vajjon mi történne nálunk?
Hirtelen kirobbanó egyetlen tollvonással végrehajtott személyi és tulajdonosi átalakítás napokon belül megbénítaná az ipari termelést, mert a Führerprinzip, a vezetői elv, az iparban sokkal döntőbb jelentőségű, mint a politikában. Áruhiány állana be,ami kivitelben is jelentkeznék, mert a magyar árukivitelnek ma már kereken 40%-a ipari készárura esik. A párhuzamosan végrehajtott földreform a kiviteli fölösleget évekre eltüntetné, mint ez Jugoszláviában és Romániában is történt a földreformot követő években, kereskedelmi mérlegünk hirtelen és emelkedő passzívumot mutatna fel, s a hiányt csak adóssággal tudnók fedezni, ha ugyan külföldi áruhitelt kapnánk. A kereskedelem forradalmi kisajátításának a következményeit még kusza vonásokkal se lehet felvázolni.

Ilyesmire csak Oroszországban volt példa.
Ott olyan borzalmas áruínség volt a következménye, amelyet papírra vetni tilt az ujságírói tisztesség. Az angol parlamenti élet egy tréfás mondása szerint az angol alsóház mindent elhatározhat és végbevihet, csak egyet nem: fiúból nem csinálhat leányt!

A modern totális állam hatalma teljében valóban egy tollvonással elrendelheti mindazt, amit a maga világszemlélete és érdeke célirányosnak tart és mégis, az a két totális állam, amely a polgári kapitalizmus életformáinak megőrzését tűzte ki céljául, éppen a gazdasági élet terén óvakodott attól, hogy ehhez a tollvonáshoz folyamodjék; csak egy totális állam pusztította ki a magántulajdont, akár föld volt, akár üzlet, akár iparvállalat: a bolseviki Oroszország!