Róma, május 8.
(A Magyar Távirati Iroda jelentése.) Római politikai körökben vasárnap egyetlen beszédtárgyuk az a két pohárköszöntő, amelyet Mussolini és Hitler tegnap este mondott el a Palazzo Veneziában.

Rómában e két beszéd jelentőségét a következőkben látják:
1.A két beszéd lélektani jelentősége: az olasz-német barátság, amely az osztrák kérdésben kiállta politikai tűzpróbáját, továbbra is fennmarad és a két vezér által említett érzelmi és etikai momentumokkal bővül. Ebben a tekintetben legnagyobb jelentősége van Hitler vezér és kancellár ama kijelentésének, amelyben örök időkre kötelességév tette a németeknek, hogy tiszteletben tartsák Németország és Olaszország alpesi határát. Ezzel a kijelentésével Hitler végkép eloszlatta azokat az aggodalmakat amelyeket az olasz közvélemény egy része az északi olasz határok jövő biztonsága tekintetében táplálhatott.

2. A két beszéd reálpolitikai jelentősége: Olaszország és Németország továbbra is az igazságon nyugvó béke elérésére törekszik és mint a Duce beszédében hangoztatta, azt akarja, hogy a politikai egyensúly mindenütt megfeleljen a valódi történelmi erőtényezőnek.

Virginio Gayda a Voce d’Italai mai vezércikkében újabb fontos felvilágosításokat közöl a német-olasz megegyezéséről. Teljesen alaptalanok azok a külföldi feltevések, - írja többi között – amelyek szerint Olaszország bármiféle kárpótlást kért volna azért, amiért nem ellenezte a német-osztrák egyesülést. Olaszország semmiféle ilyen igényt nem támasztott. Elvárja azonban, hogy Németország az Ausztriával határos dunai és balkáni vidékeken megérti és tiszteletben tartja Olaszország létérdekeit, minthogy Olaszország is elismeri és tiszteletben tartja Németország párhuzamos érdekeit. Ez azonban egy olyan pont, amely természetszerűleg beleilleszkedik a tengely alapelveibe, tehát Róma és Berlin között természetes együttműködést nyit meg.

A Giornaie d’Italia szerint hamis úton haladnak azok, akik a külföldön azt állították, hogy Olaszország követelésekkel áll elő az osztrák-német csatlakozás elismeréséért. Olaszország nem követel semmit. A párizs-londoni tengelyről, amelyet némelyek ma a Róma-berlini tengely egyensúlyának tekintenek, azt írja a lap, hogy a hatalmak úgy csoportosulhatnak, ahogy akarnak. Mind Rómában, mind Berlinben nyitva ált az út harmadik államokkal való kézzel fogható és becsületes együttműködésre. Olaszország a Németországgal való barátság politikai értéke élénkebb marad mint valaha.

A Corriere della Sera hangoztatja, hogy a két pohárköszöntő a magas politika dokumentuma. Közös akcióprogramban egyeztek meg, amelyet esetről esetre alkalmaznak, ha a két kormány az időpontot az együttműködésre alkalmasnak tartja. A két állam barátságát nemcsak megerősítették, hanem jelentősen ki is mélyítették. Különösen ki kell emelni – írja a lap – hogy Mussolini mennyire hangoztatta a béke alapjain való együttműködést, ez a béke azonban csakis a mindenki jogát tiszteletbentartó béke lehet.

A milánói Popolo d’Italia kijelenti, hogy a két vezér beszéde határkő az olasz és a német nép történetében. A két vezér lelki nagyságának köszönhető, hogy Németország és Olaszország között a békét jelentő megegyezés és a megbecsülést jelentő megállapodást létrejött. Mussolini szavaival megmutatta az új európai történelem irányát.