Székely Júlia bemutatkozó színdarabja, a Nóra leányai rokonszenves írásmű. A dolgozó nő problémáját veti föl, ami mai férfi-társadalmunkban többé-kevésbé megoldhatatlannak látszik. Az írónő alapgondolata: a dolgozó nő csak akkor tudja harmóniába fogni munkáját és egyéni életét, ha nemcsak teljes értékű ember, hanem teljes értékű asszony is.

A darab kihangzása szerint ez majdnem lehetetlen. Nóra, az elismert építésznő, minden sikerét társának és szerelmesének köszönheti, aki titokban kijavítja a leány intuitívan szellemes, de ingadozóan megszerkesztett munkáit: mikor Nóra rájön a csalásra, tudatára jut, hogy karrierje, önállóságának alapja, csak kártyavár volt, elkergeti a férfit magától.

De ekkor tudja csak meg, hogy sem mint asszony, sem mint építész nem tud meglenni nélküle. És Nóra  Ibsen Nórájának testi és lelki leszármazója  megalázkodik, visszafogadja a férfit, föladja szárnyaló álmait, hogy mint feleség próbálja megmenteni élete szűkmarkú boldogságát. A másik dolgozó nő, Hilda, a tehetséges orvosnő, mindent elér, amit szakmája nyújthat számára; de elveszíti a férfit, akit szeret, mert az nem bírja elviselni a nő felsőbbségét, hivatottabb tehetségét.

Ezt a kissé iskolás tézist ügyesen, sok emberi megértéssel és beleéléssel bogozta ki Székely Júlia. Dialógusai néhol papíros-ízüek, az alakok sokszor elveszítik elevenségüket és szavak elismétlőivé válnak; vannak azonban igaz és drámai hatású jelenetei, amelyekből őszinteség és melegség csap ki.

Ebből a szempontból az orvosnő figurája határozottan erősebb reliefet mutat, mint a főszereplő Nóra; vívódása a szerelmes és vetélytárs férfival, a másik orvossal, dilemmája a szerelem és hivatás között, s kényszerű döntése az utóbbi mellett,  ezek a színdarab legélőbb jelenetei. Egyébként az egész színmű hangja kissé tompított, mintha fátyolon keresztül látnók a történést; fehér izzásig sehol sem hevül, csak a határán mozog az igazán drámai élet és irodalmiság mezsgyéjének.

Nórát Szörényi Éva játszotta; a kissé színtelen szerepet nem tudja eléggé egyénné formálni, bár néhol, midőn önállóságáról, álmairól beszél, melegséget ad a szövegszerű, nem mindig valódi szavaknak. Meglepetés volt Gobby Hilda az orvosnő szerepében; eddig csak kisebb komikus szerepekben láttuk, most mint tehetséges és szuggesztív drámai színésznő mutatkozott be. Szeleczky Zita kedvesen és finoman játszott meg egy babaszerű, nem túlságosan jelentékeny nőcskét.

Uray Tivadar diszkréten és emberien játszotta Nóra partnerét, aki a leány kedvéért a háttérbe húzódik, elfojtva saját ambicióját. Egy öreg, morgós családi ügyvéd szerepében pompás karakterfigurát adott Juhász József; egy alig megszólaló, lompos kórházi szolga alakjában Matány Antal nyújtott kitűnő alakítást. Bajor Gizi mint játékmester, sikerrel teremtett egybehangolt együttest a szereplőkből.

Székely Júlia első színműve tehetséges kezdet, az első darabok hibáival és erényeivel; mindenesetre jobb kritikát érdemelt volna, mint amilyennel fogadták.