Véres lövöldözés és közelharc után fogtak el a csendőrök két szökött fegyencet, a harmadik utolsó golyójával szájba lőtte magát

A leütött fegyőr haldoklik

Székesfehérvár, május 8.

Vasárnap reggel hosszú lövöldözés, majd véres kézitusa után a csendőrök elfogtak két szökött fegyencet. Május 2-án a hartai-fegyház három rabja, Gyenis István, Szász József és Leszkó István a kertben dolgozott. A három fegyencre csak egy őr vigyázott. Kapálás közben az egyikük a háta mögé került és mialatt a másik kettő hirtelen kiáltással arra terelte a fegyőr figyelmét, a harmadik a súlyos kapával fejbevágta.

A fegyőr hangtalanul, véresen összeesett, a három rab gyorsan lecsatolta oldalfegyverét, kiragadta kezéből a puskát és elmenekült.

Mire a merényletet és a szökést észrevették, már messzejártak. Azonnal mozgósították a környék egész csendőrségét, 350 csendőr valóságos embergyűrűt vont a fegyház köré. A három szökevénynek azonban sikerült egérutat nyernie. Éjszaka belopóztak egy közeli faluba, behatoltak egy házba és lövésre emelt fegyverrel arra kényszerítették a lakókat, hogy adjanak nekik könnyen felismerhető rabruhájuk helyett polgári ruhát. Ebben azután továbbmenekültek.

Öt napig tartó hajsza után vasárnap reggel egy kéttagú csendőrjárőr az adonypusztaszabolcsi téglaégető közelében három gyanusan settenkedő alakot pillantott meg. Azonnal feltűnt nekik, hogy az egyiknél puska van, a másik pedig hosszú bajonétot lóbál a kezében. Minden jel arra mutatott, hogy a három hartai fegyencre bukkantak. A két csendőr nem sokat habozott, hanem jó fedezék mögé bújt az út mellett és erélyes hangon megállásra szólította fel a három embert. Ezek futásnak eredtek, mire a csendőrök néhány figyelmeztető lövést adtak le. A szökevények erre az útszéli árokban vetették magukat, az ott heverő téglákból ők is fedezéket hevenyésztek és tüzeltek a csendőrökre.

A csendőrök viszonozták a lövéseket, majd várták és figyelték, hogy mikor fogy el a banditák lőszere. Amikor látták, hogy a puskát már nem tudják megtölteni, felálltak a fedezékből és átkiáltottak:
- Tegyétek le a fegyvert és fel a kezekkel!

A szökevények nem engedelmeskedtek, erre a csendőrök szuronytszegezve előrohantak és közelharcban akarták lefegyverezni és elfogni a három rabot. Abban a pillanatban, amikor közelükbe értek, a fegyvertkezelő szökevény felemelte puskáját. A csendőrök is a fegyverhez kaptak, azonban a fegyenc – mint később kiderült Szász József – nem feléjük fordította puskacsövét, hanem szájához emelte és belelőtt.

Nyilván arra tartogatta utolsó golyóját, hogyha a csendőrök közelednek megöli magát. A nagykaliberű golyó teljesen szétroncsolta arcát és fejét.

Most vadnyugati filmekbe illő izgalmas jelenetek következtek.

A másik két fegyenc nekiesett a csendőröknek. Az egyik a leütött fegyőr bajonettjével, a másik a szurony hüvelyével támadt rájuk. A csendőrök néhány ügyes fogással kiütötték a kezükből a fegyvert, akkor azonban az egyik, az óriási termetű Gyenis István birokra kelt a csendőrökkel. Gyenis rendkívül nagyerejű ember, úgyhogy ketten is csak hosszú birkózás és verekedés után tudták leteperni. Eközben bőven hullottak az ütések mindkét oldalon, a csendőrök is több sebből véreztek.
Amikor a harmadik fegyenc, Leszkó István látta, hogy egyik cinkosa meghalt, másik pedig már nem bír sokáig ellenállni, futásnak eredt és eltűnt a csendőrök szeme elől. Gyenist visszaszállították a hartai fegyházba. Leszkót tovább keresik, időközben a leütött hartai fegyőr állapota válságosra fordult.

Az éles kapa rendkívül súlyos sebet ejtett a tarkóján úgy, hogy a három fegyenc menekülésének esetleg még egy halálos áldozata is lesz.