Irta:Waldo Robeson - Világriport a holnap háborújából

A „hatszázkilométeres” emberek

A számbeli adatoknál is fontosabb talán az a mód, ahogy Anglia a légiháborúra készülődik. A Royal Air Force (Királyi Légi Haderő) keretében három kísérleti század működik, amelynek tagjai a légiflotta legkiválóbb hadipilótái.

Ez a kísérleti szerv együtt dolgozik a technikai kísérleti kirendeltséggel. Együttes munkájuk tökéletesíti az angol légiflotta munkáját.

A kísérleti csapat tagjait „hatszázkilométeres embereknek” nevezik, mert feladatuk, hogy elérjék a sebességnek ezt a szinte hihetetlen határát katonai formátumban, katonai nyelven „kötelékben” való repülésnél is.

A légiharc minden válfaját először a kísérleti pilóták próbálják ki. Ők gyakorolják a zuhanvabombázást, amely a jövő háborújának leghatásosabb harci formája.

Amíg ugyanis a bomba, amelyet vízszintes repülés mellett dobnak le, illetve „oldanak ki”, aránylag kisebb kárt okoz, addig a zuhanva bombázás sokkal biztosabban és sokkal nagyobb területen pusztít.

A repülőgép mondjuk ezer méter magasságban halad és körülbelül két kilométerrel a célpont előtt zuhanni, illetve igen erőt mértékben lejteni kezd.

Amikor néhányszáz méterre megközelítette a célpontot, még mindig zuhanás közben, a pilóta kioldja a bombát, amely olyan szögben csapódik a földbe, illetve a célpontba, mint amilyenben a repülőgép közeledik a föld felé. Az oldalt becsapódó bomba egész épületkomplexumokat tud rombadönteni, szinte lekaszálja az épületeket.

Thermit-elektronbombák

Sokat kísérletezik ez a három század a thermit-elektronbombákkal is. Ezek a légiháború leghatásosabb támadóeszközei, mert feltétlenül tűzvészt okoznak. A thermit-elektronbombák súlyát úgy állapítják meg, hogy az egyes épületek tetejét szakítsák csak be. A padláson azután elkezdi tűzokádó munkáját a gyujtóbomba, amelyet semilyen tűzoltóság sem tud eloltani.

Kísérleteznek olyan tempírozott gyujtóbombával is, amely voltaképpen egy bombakomplexum. Az „anyabomba” igen súlyos és mélyen behatol az épületbe, ahol bizonyos idő után felrobban és egy sereg kisebb foszforos gyujtóbombát lövell ki magából.

A kísérleti század pilótái kipróbálták, hogy ezek a bombák milyen magasságokból a leghatásosabbak, beszámolnak egyes technikai hibákról, hogy aztán a légiflotta laboratóriumaiban kiküszöböljék a hibákat.

Az angolok tökéletes tűzgömbje

Külön tudománya van a nagyobb épületek, hidak, pályaudvarok felrobbantásának. Ezt robbanó repülőbombákkal végzik, amelyeket úgy konstruáltak, hogy a vastag vasbetonfedezéket is átüssék.

Igen érdekes a „kötelékben való biztosított repülés” tudománya. A cél ebben az esetben az, hogy kilenc, tizenkét vagy tizenhat együttesen harcalakzatban repülő gép minden oldalról biztosítsa magát s közben gyorsan, a harcalakzat felbomlása nélkül haladjon előre.

A gépek egymástól legfeljebb huszonkét méter távolságban repülhetnek. Repülés közben „lépcsős csillagot” alkotnak. Ez a formátum lehetővé teszi, hogy az egyes gépek összesített géppuska- és légi ágyútüze valóságot tűzgömbbe burkolja a gépeket.

A tűzgömb olyan elméleti gömb, amelynek minden egyes pontja ezer méter távolságban van a repülőraj elméleti középpontjától és a géppuskák, illetve légi ágyuk a gömb minden egyes pontját állandó tűz alatt tudják tartani.

Ezt úgy érik el, hogy az élen haladó gép előre és lefelé tüzel, a jobboldali féljobbra előre és le, a baloldali félbalra és le ... a leghátsó hátra és föl és így tovább.

A géppuskák persze legyező alakban tüzelnek, valósággal végigsöprik az előttük fekvő területet és így csakugyan tűzgömbbel tudnak védekezni a bármely oldalról várható támadás ellen.